Muller, Samuel - Feith, Johann Adrian - Fruin, Robert: A levéltári rendszerezés és iratleírás kézikönyve (Budapest, 2019)
Beágyazódás, levéltárelméleti hatás
tási és történettudományi kötődését tekintette a szakmai tevékenység irányító elvének.” Kecskeméti szerint a „Handleiding világának egy és oszthatatlan levéltáros szakmája a múlté”. 55 Mások viszont a szervesség-gondolatot, avagy (a digitális adat fényében) az irat oszthatatlansága elvét a megújulás hajtóenergiájának tekintik. Az újrafelfedezés lehetőségét az újfajta szakmai diskurzus kínálja, amelynek egyik kézzelfogható eredménye korszakunkban az új levéltári normák megalkotása. Ennek legkézzelfoghatóbb bizonysága az ISAD(G) leírási szabvány létrehozása, amely alapjában a klasszikus proveniencia-elven alapul. Mint a munkálatokban is résztvevő Hugo Stibbe megállapította: a Kézikönyvben lefektetett elvek széleskörű elfogadásra találtak a szabvány megalkotása során, s személy szerint ő maga a provenienciát alapvető levéltári elvnek tekinti – amellyel szemben viszont a funkció folyamatossága (records continuum ) „rivális” alapelve fogalmazódott meg. 56 Schellenbergnek az iratok tartalmi feltárására irányuló, s a levéltárhasználat igényét előtérbe állító felfogását követően már az 1970-es évektől jelentkezett az a látásmód, amely mintegy újra felfedezve a provenienciát a kontextuális területekre helyezte a hangsúlyt. A kanadai Tom Nesmith felvetései nyomán a provenienciához kapcsolódó „tudás”, háttérismeretek igénye került előtérbe, ami másfajta, összetettebb és kiterjedtebb információkra vonatkozott, mint a schellenbergi „tartalmi feltárás”. Az eltérő természet ű és változatos társadalmi közegből származó doku men -tum együttesek, különféle forrásközösségek létrejöttének és jellegének tanulmányozása igen közeli rokonságot mutatott az információs korszak „interkonnektív” tudásvilágával, felfogásával. Mindezen gondolatokat az amerikai David Bearman és Richard Lytle fejlesztette tovább, s jelentette meg. „A proveniencia eszméjének hatalma” című tanulmányában. Ebben akként érveltek, hogy az iratforrásra irányuló kontextuális jellegű információk feljebb valók a kutatói használatorientált tartalmiaknál, amely megközelítés az elektronikus iratok vonatkozásában is kulcsfontosságúnak bizonyult. A proveniencia ebben az értelmezésben korántsem valamiféle avítt örökség, sokkal inkább az iratképzés körülményeinek újbóli feltárását biztosító lehetőség.57 A proveniencia kanadai terepen történt újrafelfedezésének két legfontosabb következménye egyrészt az ún. makróértékelés módszerének kidolgo zását, valamint a különféle többszintű leíró szabványok megalkotásának kezdeményezését jelentette.58 A makróértékelés módszere a „neo-proveni -36 55Kecskeméti, 2012. 14–15. p. 56Stibbe, 1999. 84–89. p. 57Bearman-Lytle, 1985–86.
