Muller, Samuel - Feith, Johann Adrian - Fruin, Robert: A levéltári rendszerezés és iratleírás kézikönyve (Budapest, 2019)
Beágyazódás, levéltárelméleti hatás
ügykezelési viszonyok szabják meg a helyzet alakulását, hanem az összetett szervezeti változások és különféle politikai tendenciák gyakorolnak hatást” – mint fogalmazott. Mindezek folytán korántsem bizonyos, hogy a végső stádium a legmeghatározóbb a szerv funkciói tekintetében.47 Hiszen igaz – érvel szellemesen az átfogó német levéltártan nagy alakja – hogy „az élet hozza létre a regisztratúrákat, [...] ám ha jobban megnézzük, valójában inkább csak egy iktató hivatalnokot teremtett, aki copfot hord.”48 Peter Horsman világít rá arra, hogy Brenneke ezzel voltaképp a „kreatív levéltáros” modern szereplehetőségét mutatta fel, amelyre a lezáratlan, gyarapodó, „nyílt végű” fondok világában igen csak szükség mutatkozott.49 Ám ennek nyomasztó problematikája igazából majd csak a következő generáció számára okoz fejtörést. Az erre vonatkozó megoldási kezdeményezések fényében, s még inkább a levéltárhasználat kérdéseit illetően tekintett a holland trió alapművére – „a modern levéltáros bibliájának” nevezve azt – a levéltári gondolkodás másik meghatározó alakja, Theodore R. Schellenberg.50 Míg Hilary Jenkinson – mint John Ridener is utal rá – a múlt perspekívájából közelített a jelen levéltárához, az amerikai Schellenberg inkább a jövő felől a jelen felé kereste az értelmezés, egyben a megalapozott beavatkozás lehetőségeit.51 A fent idézett kreatív attitűdöt képviselvén, mind a levéltári átvételre váró, mind az őrzött iratokat tekintve a levéltári anyag értékszempontú megközelítése, s ennek érvényesítése állott érdeklődése homlokterében. Vagyis míg a hollandok által is vallott felfogás szerint – Jenkinsonról nem is szólva – az adott fond, illetve levéltár önmaga teljességében képviselt szerves egységet, melynek kutatási célú megközelítése másodlagos szempont volt csupán, Schellenberg már társadalmi, hasznossági perspektívából közelítette meg a méltányolható beavatkozást igénylő levéltári anyagot.52 Jelentős elmozdulást jelentett ez a viszonyulás a korábbiakhoz képest, hiszen míg a hollandok tekintete előtt a levéltárhasználó csak, mint afféle távoli megfigyelő szerepelt tudatuk hátsó terében, addig a modern levéltáros számára a „másodlagos érték” előtérbe kerülése nyomán a levéltári anyag megőrzésének, de még inkább „létrehozásának” „végső”, azaz tudományos használati célja került a szakmai megközelítések centrumába.53 Az ér tékelő, aktivista, kritikai attitűd érvényesítése során ugyanakkor nem 34 47Brenneke, 1953. 85. p. 48Brenneke, 1953. 87. p. 49Horsman, 2002. 3. p. 50Cook, 1996. 22. p. 51Ridener, 2009. 78–81. p. 52Ridener, 2009. 71. p.
