Muller, Samuel - Feith, Johann Adrian - Fruin, Robert: A levéltári rendszerezés és iratleírás kézikönyve (Budapest, 2019)
Beágyazódás, levéltárelméleti hatás
folyóirat. Az „önmagáért való” elvi igényű kérdésfelvetés egyik hangos ellenzője, John W. Roberts amerikai levéltáros nézete szerint például – más tudományterületekkel szemben itt az elméleti kérdésfelvetések nemigen mozdítják elő a szakmai fejlődést, s valójában leegyszerűsítő magyarázatokat adnak annak ami bonyolult és túlkomplikálják ami meg magától értetődő. „Sok hűhó a polcok körül” – hangzik egyik híres, hírhedt írásának címe. Kétséges, hogy léteznek-e egyáltalán átfogó szakmai törvényszerűségek és minden esetben érvényes modellek. Túlontúl sokat foglalkozunk a magunk ügyeivel, ami nem is okvetlenül elmélet, inkább afféle nárcizmus – hangzik a kritika. 41 A levéltárelmélet létét is kétségbe vonók azonban megfeledkeznek a tényről, miszerint minden korban, s csaknem minden kultúrában léteztek az adott levéltári állományokkal kapcsolatos olyan elképzelések, amelyekben a sajátszerűségeken túlmenően bizonyos átalános törvényszerűségek is megragadhatók. Ennek folytán – amint Luciana Duranti utal rá – a mindenkori levéltártudomány saját szemléleti keretei között maradva képes sajátos szakmai referenciarendszerként működni.42 Mivel a Handleiding lényegi mondanivalója megjelenésekor már nemcsak, hogy ismert volt, de a napi szakmai gyakorlat alapját is képezte, nem találkozunk túl sok kortárs kritikai észrevétellel. A hivatkozások többnyire általános jellegűek – mindazonáltal nem érdektelenek. Mint már említettük, a Kézikönyv organicista felfogásához igen közel állt Hilary Jenkinson 1922-ben megjelent műve. Ebből kifolyólag, bár talált az angol szerző több kifogásolni valót is a kissé nagyvonalúan „kontinentális karakterűnek” felfogott alkotásban, annak alapgondolatával messzemenően egyetértett. A fond tagolásának, rendezésének szerinte is a konkrét irattári anyagból kell kiindulnia, nem pedig az iratképző szervezetéből, – mondván: a létrejött iratsorozat szükségszerűen nem követheti a szervezetrendszer alkalmi változásait. S az anyagleírás vonatkozásában is csatlakozott ahhoz az állásponthoz, miszerint a leltárnak az iratsorozatot átfogó jelleggel szükséges ismertetnie („to give a general idea of the series”). Nem osztotta ugyanakkor Jenkinson, hogy határozatok vagy jegyzőkönyvek meglétét kellene a hivatali vagy bizottsági fondok kizárólagos kritériumának tekinteni (20., 55. §§); elvetette továbbá tartalmilag összetartozó iratfajták (fogalmazvány, tisztázat) formai alapon történő szétválasztásának indokoltságát (29. §) is. S a túlontúl részletező segédletkészítési, datálási tudnivalókat („of such small matters”), terminológiai egységesítési erőfeszítéseket – mondhatni a segédtudományi ismeretekre vonatkozó ismeretek területét – jobbára mellőzhetőnek tekintette.43 32 41Roberts, 1987.; Roberts, 1990. 110., 120. p.; Roberts, 1994. 42Duranti, 1996. 1. p.
