Muller, Samuel - Feith, Johann Adrian - Fruin, Robert: A levéltári rendszerezés és iratleírás kézikönyve (Budapest, 2019)
S. MULLER, J. A. FEITH, R. FRUIN: A levéltári rendszerezés és iratleírás kézikönyve - III. fejezet. A levéltári iratok leírása
III. FEJEZET. A LEVÉLTÁRI IRATOK LEÍRÁSA 37. §Amikor leírunk egy fondot, azt tartsuk szem el őtt, hogy a leltárnak csak útmutatóként kell szolgálnia. A leltár tehát a fond tartalmáról adjon áttekintést, és ne az iratok tartalmáról Miután az avatatlanoknak nem könnyű első látásra eligazodni még egy olyan fondban sem, amely a mi módszerünk szerint, megfelelően van rendezve, elengedhetetlen, hogy útmutatóval lássuk el őket. Az útmutató legyen praktikus felépítésű, mindenekelőtt ne legyen tehát túlságosan aprólékos, hanem szorítkozzon a fond tartalmának ismertetésére. Az egyes iratok leírása során a leltár rendeltetésének megfelelően kell eljárni. Az, aki arra törekszik, hogy ismertesse minden egyes irat tartalmát, kétségtelenül igen hasznos munkát végez, de nem a fond leltárát készíti. Egy leltárnak nem kell felsorolnia mindent, amit a fond egy bizonyos témára vagy személyre vonatkozóan tartalmaz. Ha erre törekszünk, biztosan rossz leltárat fogunk készíteni. A túlzottan részletes leltárra jó példa Leeuwarden város fondjának leltára, amelyet, noha kinyomattak, Albartus Telting* szakvéleménye alapján mégsem hoztak nyilvánosságra. (Lásd Singels úrnak a leltárhoz írott előszavát.**) A fondhoz készített útmutatónak nem lehet az a célja, hogy feleslegessé tegye a kutatást magában a levéltári fondban. Ez teljességgel lehetetlen, a levéltáros pedig, aki ezt a célt tűzi maga elé, szükségtelenül megkeseríti a saját életét, és ráadásul még a munkája eredménye is felemás lesz. A fond kutatását kell inkább, amennyire csak lehet, egyszerűsíteni és megkönnyíteni. Ehhez pedig különféle eszközök állnak rendelkezésre: betűrendes jegyzékek, regesztalisták, okmánytárak, stb. Ezeknek a segédleteknek azonban teljesen más a célja, mint a leltárnak, és teljesen mások a velük szemben támasztott követelmények is. Egy okkal több, hogy a betűrendes jegyzékeket, a regesztalistákat és az okmánytárakat ne foglaljuk bele a leltárba úgy, ahogy az néha mégis megtörténik. Ez alól a szabály alól csak az egészen kicsi fondok jelentenek kivételt. A kis fondok esetében ugyanis nem gondolhatunk regesztalisták és okmánytárak ki-139 *Albartus Telting (1857–1907), jogász, 1893-tól leeuwardeni városi levéltár segédlevéltárnoka. Számos jogtörténeti monográfia és forráskiadvány fűződik a nevéhez. **Teltingnek a bevezet őben ismertetett véleménye szerint a város korábbi levéltárosa, W. Eekhoff által összeállított, 1893-ban kinyomtatott jegyzék sokkal inkább történeti adattár, semmint levéltári leltár, mert mindenféle következtetéseket tartalmaz, amely következtetésekre talán a történészek is eljutnak majd, teljesen bizonyos azonban, hogy ezt nekik és csakis nekik kell megtenniük.
