Muller, Samuel - Feith, Johann Adrian - Fruin, Robert: A levéltári rendszerezés és iratleírás kézikönyve (Budapest, 2019)
S. MULLER, J. A. FEITH, R. FRUIN: A levéltári rendszerezés és iratleírás kézikönyve - II. fejezet. A levéltári iratok rendszerezése [Lásd a IV. fejezetben írottakat is!]
résztvevő – aki erre rögtön kijelentette, hogy megirigyelte az előterjesztőtől a hasonlat apaságát – inkább egy állat csontvázára gondolt. Mindkét interpretáció azt a tényt állapítja meg, hogy a szóbanforgó sorozatok alkotják a vezérfonalat, amely szerint a fondot eredetileg létrehozták. Az állati csont vázzal való összehasonlítás, amely inkább összecseng azzal a meghatározással, hogy a fond egy szerves egész, a dolog természeténél fogva a csontváz vonalainak változtathatatlanságát ragadja meg. A másik interpretáció, amely – úgy tűnt – nagyobb sikert aratott, látszólag nagyobb szabadságot enged meg, előterjesztője szerint azonban mégis kizárólag a részek – a lécek és desz kák – csoportosítása a szerepe, amelyeket csak a tartógerenda elhelyezése után szabad egymáshoz rögzíteni. Tehát itt is inkább látszólagos, mint valóságos a két megfogalmazás közötti különbség. Most pedig elérkeztünk ahhoz a ponthoz, amely valóban különbséget jelent a két megfogalmazás között. Ez pedig az, hogy az elfogadott változat arra a körülményre helyezi a hangsúlyt, hogy a szóbanforgó dokumentumok alkotják a fond szerkezetének vezérfonalát, mert ezek a hivatal tevékenysége során keletkez tek. Pontosan ez volt az a körülmény, amely megakadályozta az el őterjesztőt abban, hogy elfogadja ellenfele teljesebb és világosabb megfogalmazását. Ellenfele ezzel szemben arra a tényre helyezte a hangsúlyt az általa javasolt változatban, hogy az említett sorozatok alkotják a fond szerkezetének vezérfonalát, mert ezeket levéltárba kerülésük óta kötetekben, kötegekben és csomagokban összegyűjtve őrizték. Egyikük tehát a hivatal egykori szervezetét fogadná el a fond szerkezetének vezérfonalaként, a másikuk pedig a fond eredeti szerkeze tét. Korábban a második – jelen esetben elutasított – álláspontot erősítette meg a közgyűlés, amikor elfogadta azt a szabályt, amely jelenleg a 16. paragrafusban szerepel. Csak ismételni tudjuk, amit ez utóbbi szabály magyarázatában elmondtunk: szerintünk azt, hogy hogyan alakítjuk ki egy fond szerkezetét, nem annak az elméleti megfontolásnak kell meghatároznia, hogy egy önkor mányzat hivatala így és nem máshogy épült fel, hanem annak a gyakorlati meg fontolásnak, hogy a fondot egykor alapvetően egy meghatározott formában hozták létre. A két megfogalmazás között egy másik, az elsővel szorosan összefüggő különbség az, hogy amíg az elvetett változat arra a körülményre helyezte a hangsúlyt, hogy a fond vázát csakis sorozatok alkotják, addig a másik álláspont kép viselője szóbeli magyarázatában határozottan azt hangoztatta, hogy a hivatal által végzett feladatoknak kell meghatározni a fond felépítését, még akkor is, ha ezeket csak egy „külön papírlapon” jegyezték fel. Véleményünk szerint semmi ok nincs a levéltáros szabadságának ilyetén korlátozására. Úgy látjuk, hogy a levéltáros – ha ez gyakorlati okból, az érthetőség kevéért szükséges – megteheti, hogy ott helyez el egy különálló papírlapot, ahol akar. Ez a papírdarab 113
