Varga János: Helyét kereső Magyarország. Politikai eszmék és koncepciók az 1840-es évek elején (Budapest, 1982)

Utószó

befolyásoltan változhatott és változott is. Követeléseinek és tennivalóinak sorrendjén módosíthatott és módosított is. Konkrét lépéseit illetően változtathatott és változtatott — a fokozatosság elvén. A teendők mikéntjére és egymásutánjaira vonatkozó nézetkülönbségek már-már szakadással fenyegethették sorait, fő áramlatai számára azonban a cél változatlanul az osztrák császársággal kialakítandó politikai és gazdasági szövetség maradt. Még akkor is, ha egyik-másik akciója első pillantásra ennek ellenkezőjéről látszik vallani. Ilyen mindenekelőtt az ír és észak-amerikai példa nyomán kezdett védegyleti mozgalom. Az ellenzék, amelynek gazdaságpolitikai koncepciója eredetileg sem volt autarkiás, a védegyleti eszme alkalmazásával korántsem Magyarország gazdasági elzárkózását kívánta előkészíteni. Célja részben a birodalmi kormányzat színvallásra kényszerítése, részben a belső vámtarifa olyan irányú módosításának kierőszakolása volt, amely az érdekeket kölcsönösen figyelembe vevő vámszövetség létrehozásához könnyíti meg az utat. Jellemző, hogy amikor a centralista Trefort Ágoston 1846 márciusában a Pesti Hírlapban nyilvánosan is előhozta az osztrák császárság és Magyarország közt megvalósítandó vámszövetség gondolatát, az ellenzék kossuthiánus tábora távolról sem az eszme, hanem annak idő előtt történt kifecsegése miatt szisszent fel. Ezek után viszont maga sem tehetett egyebet, mint azt, hogy a Védegylet 1846. augusztusi közgyűlésén hivatalosan foglalja kívánalomként határozatba a gazdasági egyenjogúságra alapozott vámszövetség eszméjét. Ettől kezdve már bevallottan is ez lett a reformellenzék, majd a forradalmi átalakulással hatalomra került Batthyány-kormánynak hivatalos, Klauzál és Kossuth által gyakorlatilag is érvényesíteni óhajtott gazdasági programja. Az ellenzék államszövetségi koncepciója mellett éppen az 1848-i forradalom nyomán létrehozott magyar államberendezés a perdöntő bizonyíték. A nemesi liberalizmus még az európai forradalmi hullámot sem igyekezett felhasználni arra, hogy Magyarország teljes függetlenségét deklarálja, vagy kinyilvánítani megkísérelje. Magyarország megmaradt a Habsburg-dinasztia uralma alatt, így a birodalom keretében is, és a forradalom törvényeivel olyan államszövetségi viszonynak fektette le alapjait, amely a perszonális unió eszméjéhez igazodott. Tény, hogy Magyarország vezetői 1848-ban különböző intézkedéseikben csak Magyarországot és az örökös tartományokat „közösen érdeklő", illetőleg hatóságaik által „közösen intézendő" ügyek létezését ismerték el, „közös" ügyekét azonban nem. Tény továbbá, hogy az osztrák és a magyar kormány közjogi kapcsolata, illetőleg viszonya, valamint az a kérdés: miféle szerep vár a magyar félre a Habsburg-birodalom egészének irányításában, 1848 tavaszán nyarán tisztázatlan maradt. Időhiány miatt is, ám főként annak folytán, hogy a Habsburg-hatalom tudatosan kerülte a tisztázás felvetését, mert szándéka eleve Magyarország alkotmányos ön-