Varga János: Helyét kereső Magyarország. Politikai eszmék és koncepciók az 1840-es évek elején (Budapest, 1982)

IV. A Habsburg-birodalom magyar szemmel

cikknek - a magyar kormányszervek igazgatták, valójában azonban e szervek nem a nemzet megbízottai voltak, hiszen a nádor-elnök kivételével sem a Helytartótanács, sem a Magyar Kamara, sem a Kancellária tagjainak megválasztásába, még kevésbé elmozdításukba nem szólhatott bele a törvényhozás, következésképpen csak névlegesen minősülhettek az ország „saját" hatóságainak. Továbbá: ha az ő vezetőik legalább formálisan magyar szerveket képviseltek is a központi kormányzat szerveiben vagy szerveinél, az e szervekbe személyileg kinevezett magyarokról még ez sem mondható el, hiszen nem a nemzet, hanem egyoldalúan az uralkodó megbízásából kapták funkciójukat. Hallgattak arról is, hogy a felső vezetés struktúrája folytán és a biztosítékok teljes hiánya miatt a rész érdeke barmikor az egész érdekének köntösét ölthette és öltötte is magára a birodalmi vezetés döntéseiben, hiszen az egész érdekének meghatározása nem a részek egyenrangú képviselőinek megegyezése alapján történt. A konzervatívok, főképp a nagybirtokosok, a birodalmi és a magyar kormányzat adott szerkezetében, mindkettő hatalmának-hatáskörének szélesítésében, valamint - az egész érdekének cégére alatt - a birodalmi kormány magyarországi befolyásának állandósításában, illetőleg a monarchia politikai vezetésének oly egységesítésében, amelyen belül a változatlanul megmaradó magyar kormányszervek több beleszólási lehetőséghez jutnak, saját osztály érdekeik védelmének biztosítékát, egyszersmind az összbirodalom erősítésének módját látták. Az egységesítés igénye azonban nem párosult náluk az alkotmányosság formális feladásával. Vezetőik és fő ideológusaik ezt taktikai okokból sem tehették, hiszen koncepciójuk szerint a politikai többség kialakításával éppen az alkotmányosság és törvényesség látszatát akarták a központi hatalom szilárdítását az osztrák császárság és Magyarország kapcsolatának szorosabbra füzeset célzó terveikhez biztosítani. Egységigényük azonban nem is terjedt oly messzire, hogy cserébe teljes egészében feláldozzák azt az alkotmányt, amelynek, mint gazdasági és politikai hatalmuk - egybenmásban modernizálandó, a kor szükségeihez saját érdekeikkel egyeztetve kiigazított változatú - foglalatának fenntartását óhajtották. Sőt a szorosabb politikai egységtől éppen azt várták, hogy nyomatékosabb kezesség lesz ezen alkotmány megőrzése mellett a felforgatására törő liberalizmussal szemben. A külön magyar alkotmány mellett viszont csak a politikai vezetés egységéről lehetett szo, a birodalom politikai egységéről azonban nem. Ám a konzervatívok mindenképpen úgy össze akarták olvasztani Magyarország és az örökös tartományok érdekeit, hogy politikai-államközösségi kapcsolatuk szétszakítására soha ne kerülhessen sor. Ennek eszközét, részben mert a teljes politikai egység a fentiek értelmében nem volt számukra kecsegtető és kívánatos, részben mindettől függetlenül, gazdasági területen vélték megtalálni. Államkapcsolatban élő országok érdeke - fogalmazta