Varga János: Helyét kereső Magyarország. Politikai eszmék és koncepciók az 1840-es évek elején (Budapest, 1982)

IV. A Habsburg-birodalom magyar szemmel

Ennek megfelelően kapott a magyar sérelmi politikában állandó helyet az a kívánalom, hogy az uralkodó mérsékelje a magyarországi exportcikkek vámtételeit, illetőleg szüntesse meg a belső vámvonalat. A kormány viszont mindig a birodalom pénzügyi-jövedelmi érdekeire hivatkozva tartott ki a belvámok rendszere mellett. Időközben az egész kérdéskör megítélését illetően változás ment végbe a vezető liberálisok gondolkodásában. Továbbra is károsnak minősítették Magyarországra a vámpolitika adott rendszerét, de fokozatosan eltávolodtak az osztrák-magyar szabadkereskedelem, azaz a belvámok lebontásának igenlésétől. 1841 közepén Kossuth már oly kérdésnek tartotta ezt, amely előnyei és hátrányai alapján sokoldalú megfontolást igényel, mielőtt a nemzet állást foglalna benne. Év végén viszont a vezető liberálisok zöme már határozottan ellene nyilatkozott. Szerepe volt ebben Írország példájának, amelynek közjogi státusa más volt ugyan az angol birodalomban, mint Magyarországé a monarchiában, de amelynek sorsát a nemesi reformerek számos vonatkozásban hazájuk helyzetéhez érezték hasonlónak, ezért megkülönböztetett figyelemmel rögzítettek minden onnét érkező híradást. Írország helyzetére és sorsának alakulására pedig vissza-visszatérően hivatkoztak. Az ír nemzeti mozgalom vezére: O'Connel viszont népe nyomorúságát nem utolsósorban abból eredeztette, hogy hazájában éppen a szabad kereskedelem révén csírájában fojtott el minden iparosodó tendenciát az angol gyáripar versenye! A szabad kereskedelem kérdése 1841 decemberében váratlanszerű esemény kapcsán vonta magára az érdeklődést. Bihar decemberi közgyűlésén Somogyi Antal, a szatmári 12 pont megfogalmazója, azzal az indítvánnyal lépett fel, hogy a kereskedelem szabadsága és felelős kormány felállítása fejében Magyarország a jövőre vonatkozóan vállaljon nagyobb részt a monarchia terheiből, sőt a körülményekhez képest a birodalom eddig keletkezett államadósságaiból is. A liberális tekintélyek többsége szembefordult Somogyi javaslatával, főleg abból kiindulva, hogy mindez nem fér össze Magyarország önállóságával, mert egyrészt a terhek meghatározásánál a tartományok a magyar diétával, a magyar országgyűlés pedig a tartományokkal szemben kerülne függő viszonyba, másrészt a politikai önállóság, még ha a birodalom keretein belül valósul is meg, függetlenséget tételez fel a gazdaságpolitikában is, márpedig ilyet folytatni a fejlettebb osztrák tartományokkal közös és egységes, a kereskedelem szabadságára épülő gazdasági rendszerben lehetetlen. A kereskedelem- és vámügy még inkább előtérbe került, amikor Somogyi indítványával szinte egy időben előbb egy angol lap révén, amelyet bizonyos bécsi körök kifejezetten kiszivárogtatási céllal informáltak, híre támadt: felmerült a terv, hogy Ausztria csatlakozik a német vámszövetséghez, a Zollvereinhez. A liberálisok közül számosan gyanították, hogy az eszme mögött, amellyel 1842 elejétől a német lapok is