Varga János: Helyét kereső Magyarország. Politikai eszmék és koncepciók az 1840-es évek elején (Budapest, 1982)

IV. A Habsburg-birodalom magyar szemmel

szlávok helyzetének jobbítását, konkrét javaslatok kíséretében a társadalmi rend oly „sorsjavító" átalakítását ajánlotta, amellyel a szlávok meggyőzhetők arról, hogy a magyarok társadalmilag nem akarják őket elnyomni. És gráfenbergi tapasztalatai alapján, ahol beteg szemét gyógyítgatva a birodalom különböző vidékeinek embereivel jött össze, még valamit ajánlott: a cári önkényuralommal egy liberális Európát, benne egy liberális Habsburg-monarchiát kell szembeállítani, mégpedig nemcsak társadalmi, hanem — ebben tért el az ő álláspontja a nemesi liberalizmusétól - közjogi, illetőleg nemzeti vonatkozásban is. Wesselényi terve szerint a monarchia nem két, hanem négy tagból álló, a közös uralkodó által összefogott államszövetséggé módosult volna, amelynek a belügyeikre nézve autonóm német, olasz, cseh-lengyel és magyar területek képezik tagjait. Abból azonban, hogy Magyarországnak társországaival, Erdéllyel és saját - nemzetiségek lakta - területeivel külön és egyetlen egységet kell alkotnia, Wesselényi sem engedett. A Szózat azonban, a monarchia alkotmányos, egyben közjogi átalakítását célzó elgondolásával együtt - Kossuth szavaival - „részvétlenségbe fúlt"; szerinte, akitől nem volt teljesen idegen Wesselényi koncepciója, azért, mert alig két-háromszáz ember „gondolkodik a nemzetért". Pedig bizonyára lényeges szerepet játszott ebben az is, hogy a tekintélyesebb liberálisokat inkább vonzotta az előbbi - Deák-féle - államszövetségi koncepció, amelynek megvalósulása Magyarországnak kétségtelenül nagyobb hatalmi súlyt biztosít az összbirodalomban, mint Wesselényi ajánlatának kivitelezése, ök gondolatilag szívesebben tették volna magukévá Szemere Bertalan - Kossuth meghatározása ez - „gyönyörű értekezését", amelynek gondolatmenete és felfogása mindenben - bár tőle teljesen függetlenül - Wesselényit követte, az a kettős államszövetségi koncepció egyértelmű igenlésével viszont merőben különbözött tőle, de amelyet a cenzúra önálló műként nem, újságcikk formájában is csak megcsonkítva és lényegét kilúgozva engedett át. A liberálisok eszmevilágában a kettős politikai államszövetség felködlő gondolata - körvonalazódásával párhuzamosan - a gazdasági dualizmus gondolatával egészült ki. Felfogásuk szerint Magyarország „nagyrészben egyedül a vámok által van tönkretéve", főleg az osztrák-magya határon húzott vámsorompó miatt, amelyen keresztül az uralkodói rendelettel megszabott, az örökös tartományok gazdasági fejlődésére előnyös, Magyarországéra viszont hátrányos vámrendszer gyakorlatilag érvényesült. E vámrendszer értelmében az örökös tartományok ipari készítményei viszonylag alacsony, nyerstermékei magasabb vám mellett jöhettek Magyarországra, a magyar kiviteli cikkek esetében viszont az ipari jellegű gyártmányokra magas, a mezőgazdasági terményekre, főleg pedig a nyersárukra azonban alacsony vámot vetettek ki. Ezen belül magyar oldalról nézve az iparcikkek export- és importvámja közt sokkalta nagyobb eltérés