Varga János: Helyét kereső Magyarország. Politikai eszmék és koncepciók az 1840-es évek elején (Budapest, 1982)

III. Félelem a cárizmustól, „pánszlávizmustól"

azonban Gömör, Liptó, Nógrád és Tolna után indult, amelyekben legalábbis részlegesen - az ellenzék akarata emelkedett végzéssé. Nógrád Kubinyi Ferenc indítványára - és elnöki tiltakozás ellenére - feliratilag intette a királyt az „északi hatalom" részéről Magyarországot fenyegető veszedelemre. Liptó arra kérte az uralkodót, hogy a magyar korona hajdani tartományában, amelyet a cári mesterkedés el akar Magyarországtól szigetelni, igyekezzék diplomáciailag minél nagyobb befolyást szerezni. Gömörnek Szentiványi Károly javaslatára született felirata a szláv üzelmek leállítását, valamint Lengyelország helyreállítását igényelte. Tolna Perczel Mór előterjesztésére - Lengyelország újjáteremtésének szükségén kívül határozatilag mondta ki, hogy a kormánynak kötelessége bekebelezni az egykor magyar dunai tartományokat. Tolna esetében a magát veszélyeztetettnek érzett magyar nacionalizmus megelőző támadással: hódító igény benyújtásával válaszolt a vélt fenyegetésre. Négy másik megye: Pest, Ugocsa, Bereg és Ny Ura is Tolnával tartott ezen az úton. Ugocsa végzése szerint Szerbia belviszonyai most alkalmasak rá, hogy királyi befolyás révén „szorosabb kapcsokkal fűzessék" Magyarországhoz. Pest pedig elvileg szögezte le, hogy Szerbia visszahódítása a magyar nemzetnek „nemcsak politikai óhajtása, de jogszerű kívánata is". Az egymást riasztó megyék közül összesen 28 fordult olyan beadvánnyal az uralkodóhoz, amely a Gömör, Nógrád, Liptó és Tolna felirataiban foglalt kívánatok egyikének-másikának vagy összességének teljesítését sürgette, ök és még 8 másik megye vagylagosan követutasításul határozta adni, hogy a diéta figyelmeztesse a királyt - közbelépését kérve - a cári veszedelemre, az országgyűlés pedig részben sérelemként adja elő a szükséges külpolitikai elővigyázat elmulasztását, részben tárgyalja meg Magyarország viszonyát „északkal és kelettel", és biztosítsa a hazát Oroszország ellen. Négy megye az utasító választmány mérlegelésére bízta az ügyet, és csupán 9-ben - köztük a szlavón törvényhatóságokon kívül Szabolcsban, Árvában és Turócban nem látott a többség nyomós okot arra, hogy a szerbiai bonyodalmak miatt lépéseket kezdeményezzen. A dél-dunai események, amelyeknek valódi jelentőségét a liberálisok riadalma alaptalanul növelte sokszorosára, egyszeriben aktuálissá tették a honvédelem kérdését. Az ellenzék felkapta a nemzetőrség Zichy Ottó által előhozott eszméjét, amelyet most a Pesti Hírlap is népszerűsíteni kezdett. Annál inkább, mert az a légből kapott hír futott szét, hogy a kormány elhatározta: kilép passzivitásából, és a diéta egyik fő tárgyául az inszurrekciót, illetőleg a nemzet felfegyverzését tűzte ki. A liberálisok egyik szárnya a nemesi felkelést használhatatlannak, elavultnak, mivel pedig a honlakosok többségét kizárja a honvédelemből, igazságtalannak minősítette, és a kongregációkon olyan állandó nemzeti katonaság sietős megszervezését sürgette az inszurrekció helyett vagy mellett, amely a francia típusú