Varga János: Helyét kereső Magyarország. Politikai eszmék és koncepciók az 1840-es évek elején (Budapest, 1982)
I. A birodalmi kormányzat új magyar politikája 1840 után
2%-ot sem érte el, a többi csaknem teljesen mezőgazdasági termékekből és általában nyersanyagokból adódott. A birodalomnak ez a - Magyarország ipari kiszolgáltatottságát és az egykorúak szerint „gyarmati" függését jelentő - gazdasági kettéosztása a monarchia egészére, de a tartományokra is csak az iparosodás első szakaszában és meghatározott ideig lehetett egyértelműen előnyös. Magyarország mezőgazdasága az osztrák indusztrializálódás felfutásával nem tartott lépést. Olyan állandó, biztos és komoly felvevőképességű belső piacot, amely arányos és egyenletes fejlődésre ösztönzi a mezőgazdaság valamennyi körzetét, így az osztrák fogyasztóktól távolesőkét is, csupán a hazai ipar kifejlődése tudott volna teremteni. Ennek hiányában a mezőgazdasági termelés volumene, amelyen belül a különböző tájegységek részaránya szélsőségesen alakult, általában csak lassan emelkedett. így az osztrák részről fokozódó nyersanyagigényt mindinkább akadozva, az általában ugyancsak növekvő élelmiszerkeresletet pedig rossz termésű évek esetén, amikor a belszükséglet az export csökkentését követelte, csupán félig-meddig tudta kielégíteni. Mindez az osztrák császárság iparára sem maradt hatás nélkül: termelése nagyobb mértékben bővült, mint a magyar piac befogadóképessége. Ebből már-már elhelyezési gondok eredtek, amelyek mind az ipart, mind a kereskedővilágot érintették. Más oldalról viszont az osztrák császárság gyárosait, mivel a tilalmi vámrendszer folytán mind a tartományok, mind Magyarország piacainak szinte egyedüli urai tudtak lenni, minőségi termelésre, a technikai bázis fejlesztésére legfeljebb honfitársaik versenye sarkallhatta, a külföldé azonban, holott annak lett volna szorítóbb nyomatéka, már nem. Épp a negyvenes évek fordulóján újabb baj társult a birodalmi polgárság kezdődő értékesítési nehézségeihez. A keleti kérdés - a hanyatló török birodalommal kapcsolatos bonyodalom - kiéleződése átmeneti és középszerű, ám a kereskedő- és iparvilág némely köreit megrázó pénzkrízist idézett elő Európában. A háborús konfliktus veszélyével terhes helyzet arra indította a nagy bankházakat, hogy legalább részlegesen felmondják hiteleiket a nekik adós ipari és kereskedelmi vállalatoknak is. A kölcsönzők fizetésképtelen hányada csődbe került, egy-egy nagyobb ház bukása pedig a pénzügyileg tőlük függő kisebbeket is magával rántotta. A pénzkrízis láncreakciója az osztrák császárság polgárságát sem kímélte: számos vállalat volt kénytelen bezárni vagy - hogy legalább a munkabért takarítsa meg - termelését csökkenteni, és dolgozóit szélnek ereszteni. Az osztrák ipar és kereskedelem e válságtünete a polgárságot nyugtalanította, a társadalmi feszültséget kiélezte. Egyre nyilvánvalóbb lett közben az is, hogy veszély fenyegeti a birodalom azon politikai pozícióit, amelyeket az európai hatalmi egyensúly rendszerében korábban megszerzett magának. Franciaország, de különösen Anglia gazdasági potenciálja gyors iramban és nem várt mértékben széle-