Habsburg Ottó és öröksége (Budapest, 2012)

Bevezető

6

BEVEZETŐ

<

ték, nem az osztrákot. Vele együtt magyar királynévá koronázták feleségét, Zita Bourbon-pár- mai hercegnőt,2 akivel 1911. október 21-én kötött házasságot.

IV. Károly, uralkodóként az első világháború közepébe csöppenve egy társadalmilag, politikailag és katonailag is instabil országot örökölt. Az egyre kilátástalanabb végkifejlettel „kecsegtető" küzdelem miatt már 1917 tavaszától különbékére törekedett azzal a minimális céllal, hogy megőrizze a Monarchia területi integritását és leváltsa a szerb uralkodóházat. Ismeretes, az antant hatalmaknak nem volt érdeke a Monarchia kiválása a háborúból, mivel ez felborította volna a háború utánra már korábban kidolgozott terveket, nevezetesen Auszt- ria-Magyarország területi feldarabolását és területeinek felosztását a majdani utódállamok között.

1917-ben feleségének fivére, Sixtus pármai herceg révén titokban felvette a kapcsolatot Georges Clemenceau francia miniszterelnökkel. Beleegyezett abba, hogy a háború után Elzász és Lotharingia visszakerüljön Németországtól Franciaországhoz. Clemenceau azonban nyilvánosságra hozta üzenetét, és amikor IL Vilmos német császár emiatt kérdőre vonta, meghátrált, és megszakította a kapcsolatot az antanttal.

Az összeomlás előtti utolsó pillanatokban Károly a választójog kiterjesztésével, a nemzetiségeknek adott engedményekkel próbálta egyben tartani a Monarchiát, de törekvése kudarcba fulladt. 1918 októberében bejelentette, hogy a birodalmat egyenrangú államok szövetségévé (föderáció) fogja átszervezni. A magyar kormány követelésére azonban meghátrált és kinyilvánította, hogy az átalakítás nem érinti a magyar korona országait. Ajánlata így is elkésett: a nemzetiségek többsége - vezetőit követve és az antant támogatását élvezve - ekkor már ki akart szakadni a birodalomból.

IV. Károly 1918. november elején a Habsburg-család vadászkastélyában, Eckartsauban tartózkodott, ahol 11-én lemondott Ausztria államügyeinek viteléről, 13-án ugyanezt megtette Magyar- országgal kapcsolatban is. (26.)

Miután november 12-én Ausztriában, november 14-én Csehszlovákiában, november 16-án pedig Magyar- országon kikiáltották a köztársaságot, Svájcba költözött. Kezdetben bízott abban, hogy hamarosan visszatérhet - legalábbis - Magyarországra. Erről a szándékáról több levele tanúskodik. 1920. február 23-ai német nyelvű levelében (27.) örömét fejezi ki az iránt,

2 Zita királyné, 1892. május 9-én született a Bourbon-ház pármai ágának tagjaként a toszkániai Villa Bourboné della Pianore kastélyban. Édesapja, I. Róbert pármai herceg volt, aki 1859-ben, tizenegy évesen az olasz egységesítő mozgalmak idején vesztette el trónját. A húszgyermekes családban Zita a tizenhetedik, illetve a tizenegyedik leány volt. Szigorú katolikus nevelést kapott a szaléziánus apácák zangbergi (Bajorország) intézetében, majd magasabb tanulmányait a Wight-szigeten fekvő bencés rendi Szent Cecília apácakolostorban folytatta. A hűvös és nyirkos éghajlat kikezdte egészségét. Édesanyja 1909-ben hazavitte leányát a család osztrák birtokára, majd a csehországi Franzensbadban gyógykezelték. Itt ismerkedett meg a közelben szolgáló Károly Habsburg főherceggel, aki beleszeretett a fiatal lányba. A főherceg és a pármai hercegnő 1911. október 21-én házasodtak össze az alsó-ausztriai Schwarzau kastélyában Ferenc József király és számos európai előkelőség jelenlétében. Károly főherceg saját maga választhatta ki jövendőbelijét, ami igen ritka volt a Habsburgok között.