Habsburg Ottó és öröksége (Budapest, 2012)
II. IV. Károly az emigrációban 1918–1922
33 > IV. Károly az emigrációban 1918-1922 < dezni. Mint írja, „az utalványozandó összegek csak ezen bevételek terhére lesznek fedezhetők". Az irathoz fűzött megjegyzés értelmében a pénzügyminiszter véleményét nem vették figyelembe, mint ahogy az utódállamok sem kívántak részt venni a költségek fedezésében. Az irat jelzete: MNL OL K 26-1922-1.-3278. - Eredeti, gépelt, kézírással kiegészített és aláírt előterjesztés és határozat. 40. Bács-Bodrog vármegye törvényhatósági bizottságának részvétnyilvánító levele és határozata Baja, 1922. április 19. A Bács-Bodrog megyei közgyűlés határozata Zita királynéhoz, melyben mély fájdalmat tükrözve nyilvánít részvétet az elhunyt IV. Károly király halála miatt. „Közös és tragikus sors: ki egyedül kívánta őszintén a békét s mely egyedül nem vágyott hódításra: a magyar király és magyar nemzet egy büszke és boldog jövő legfelső lépcsőfokán, közösen megvívott annyi csata után - letiporva és megalázva, megsanyargatva és kifosztva tengődésre lőnek kárhoztatva, míg Egyikük, íme, nem bírta tovább és kegyetlen számkivetését halállal váltotta meg. És megváltotta vele talán a nemzetet is: hisz' martyriu- ma égbekiáltó tiltakozás az egész világ előtt az erőszak, az igazságtalanság, a népek felszabadításának hazug mezébe öltöztetett lelketlen zsarnoki önkény és elnyomatás ellen. [...] Az Isteni Gondviselés áldja meg FELSÉGEDET és a hazátlan és apátián, boldogtalan, kicsiny ÁRVÁKAT; áldja meg mind a két kezével és vigasztalja meg azzal a tudattal, hogy milliók és milliók kérnek részt bánatukból és adják viszonzásul a sors csapásai alatt meg nem ingott, hanem a közös szenvedések tüzétől még melegebbé vált ragaszkodásukat és szeretetüket." Az irat jelzete: MNL OL K 26-1922-1-3715 - Eredeti, géppel írt, a vármegye fő- és alispánja által aláírt levél. 41. „Mein letzter Wille." IV. Károly király végrendeletének hivatalos másolata és a magyar kormány végrendelettel kapcsolatos feladatai Budapest, 1923. március 28. IV. Károly, korábbi magyar király 1921. október 15-én Hartensteinben kelt végrendeletét 1923. január 10-én küldték el Bethlen István miniszterelnöknek. A pénzügyminiszter véleményezése értelmében, amit a Miniszterelnökség határozata is elfogadott, a magyar kormánynak közjogi értelemben nincs teendője. Daruváry Géza igazságügy-miniszter véleménye szerint végrendelete, bár azt még az „1921:XLVII. törvénycikk hatályba lépte előtt alkotta, közjogi vonatkozásban önként érthetőleg nincsen joghatálya". A miniszter azt is vitatta, hogy magánjogi szempontból is megfelel-e a gyakorlatnak a végrendelet, ugyanis a létező királyság esetében a nádor lehet a kiskorú utód gyámja, illetőleg a legközelebbi atyai rokont kell kijelölni. A végrendelet azonban elsősorban hitvesét jelöli ki, mint gyámot. Ezekben a kérdésekben a miniszter úgy vélte, a főudvarnagyi bíróságnak kell eljárnia. Az irat jelzete: MNL OL K 26-1923-1-506. - A végrendelet német nyelvű, hitelesített, pecséttel ellátott hivatalos másolat. Az irat eredeti, géppel írt, aláírással ellátott.
