A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)

Tanulmányok - II. - Pálffy Géza: Örök vesztesek vagy örök nyertesek? Felkelések a kora újkori Magyarországon és Erdélyben

Sőt a rendi felkelések vezetői nemhogy vesztesei, hanem gyakran valódi nyertesei lettek az erdélyi fejedelmekkel közösen vívott mozgalmaiknak. Bocskai legfőbb tanácsosa (Illésházy István) az 1608 őszi, Bethlen főkapitánya (Thurzó Szaniszló) az 1622 nyári diétán lett nádor, azaz a Magyar Királyság világi elitjének vezetője. A magyarországi rendi felkelések különleges voltát és sokarcúságát azonban mi sem jelzi jobban, hogy a nádori poszton Illésházyt 1609-ben már az a Thurzó György követte (egészen 1616 végi haláláig), aki evangélikus vallása dacára Bocskai egyik legfőbb fegyveres ellensége volt. Sőt Thurzó Szaniszló utódja sem lett más 1625-ben, mint Bethlen Gábor legfőbb magyarországi riválisa, Esterházy Miklós.61 Ám a szatmári béke kuruc aláírója, Károlyi Sándor is hamarosan (1712-ben) császári altábornagyi és magyar grófi címet kapott, egy évtizeddel később (1723-tól) pedig egészen haláláig (1743) már a Magyar Királyi Helytartó- tanács tanácsosa volt, és így fontos szerepet játszott a 18. századi Magyarország újj ászületésében ,51 52

E példák jól jelzik, hogy a magyar királysági rendek legbefolyásosabb vezetői akár a felkelések vezetőiként, akár meggyőződéses ellenfeleiként szinte mindig „örök nyertesek” voltak - nem számítva persze a Rákóczi-szabadság- harc ugyan amnesztiát kapó, de végül nagy számban emigrált vezetőit. Ráadásul az említett kiegyezés-sorozat mindannyiszor garantálta a rendek szabadságjogait és kisebb-nagyobb mértékben még a fokozódó ellenreformáció idején is a vallásszabadságot, biztosította a rendek meghatározó részvételét az ország belpolitikájának, közigazgatásának és igazságszolgáltatásának irányításában. Mindezeknek köszönhetően a 17-18. századi Habsburg Monarchiában a Magyar Királyság bírt a legerősebb rendiséggel, az abszolutizmus pedig a Lajtától keletre nem volt bevezethető, amik igen komoly eredményeknek tarthatók.53

A felkelések köznemes, városi polgár, végvári katona, hajdú vagy éppen protestáns prédikátor résztvevői között azonban - különösen Bethlen Gábor 1619. évi hadjáratától kezdve - már számos és idővel egyre több vesztes is akadt. Felkelő múltjuk miatt ők gyakran vesztették el tisztségeiket, templomaikat, vagyonukat, vagy zárultak be lehetőségeik a felemelkedés különféle útjai előtt.54 Akik viszont a mozgalmak idején e társadalmi csoportokból a királyhűFELKELÉSEK A KORA ÚJKORI MAGYARORSZÁGON ÉS ERDÉLYBEN 297

51 Fállenbüchl Zoltán: Magyarország főméltóságai 1526-1648. Bp. 1988. 70.

52 Kovács Ágnes: Károlyi Sándor. (Magyar História: Életrajzok) Bp. 1988.; Heckenast Gusztáv: Ki kicsoda a Rákóczi-szabadságharcban? Életrajzi adattár. (História könyvtár: Kronológiák, adattárak 8.) Bp. 2005. 220-221.

53 Időrendben vö. a 16-17. századra: Pálffy G.: A Magyar Királyság i. m. főként 246-428.; a 17-18. századra: Joachim Bahlcke: Hungária eliberata? Zum Zusammenstoß von altständischer Li- bertät und monarchischer Autorität in Ungarn an der Wende vom 17. zum 18. Jahrhundert. In: Die Habsburgermonarchie 1620 bis 1740. Leistungen und Grenzen des Absolutismusparadigmas. Hrsg. Petr Mat’a - Thomas Winkelbauer. (Forschungen zur Geschichte und Kultur des östlichen Mitteleuropa 24.) Stuttgart 2006. 301-315. és Jean Bérenger - Kecskeméti Károly: Országgyűlés és parlamenti élet Magyarországon 1608-1918. Bp. 2008.; a 18. századra: H. Balázs Éva: Bécs és Pest-Buda a régi századvégen 1765-1800. Bp. 1987.; R[obert] J[ohn] Wleston] Evans: Austria, Hungary, and the Habsburgs. Essays on Central Europe, c. 1683-1867. Oxford-New York 2006.; Szíjártó M. István: A diéta. A magyar rendek és az országgyűlés 1708-1792. 2. jav. kiad. Keszthely 2010.

54 Nagy László: „Kuruc életünket megállván csináljuk...”. Társadalom és hadsereg a XVII. századi kuruc küzdelmekben. Bp. 1983.; Uő: „Megint fölszánt magyar világ van...” Társadalom és had-