A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - V. - Varga Zsuzsa: Nyugati nyitás a magyar agrárpolitikában az 1960-as években
864 VARGA ZSUZSANNA dettől fogva kereste a társadalommal való kiegyezés lehetőségeit is. A leghatásosabbnak az életszínvonal-politika bizonyult. Kádár János az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottság 1956. december 2-ai ülésén rámutatott: „A gazdasági kérdések megoldásánál nekünk az a politikánk, hogy mindenféle olyan döntésnél, ahol a megtermelt javak hovafordításáról van szó, első szempont kell legyen a dolgozók életszínvonalának fokozatos emelése.”2 1956 előtt ugyanis éppen a lakossági fogyasztás alacsony szinten tartása volt az egyik fontos forrása az erőltetett iparfejlesztésnek. Az életszínvonal-politika teljesülése akkoriban és még hosszú ideig elsősorban az élelmiszerellátáson múlt, hiszen az emberek jövedelmük döntő részén még élelmiszert vásároltak.3 Az életszínvonal-politika kiemelt szerepe miatt 1956 után stratégiai jelentőségűvé vált a mezőgazdasági termelés növelése és ezzel összefüggésben az agrártermelők ösztönzése. A hatalom és az agrártársadalom közötti viszony rendezéséhez először a korábbi agrárpolitika kirívó feszültségein kellett enyhíteni. Ezt szolgálta a kötelező beszolgáltatási rendszer eltörlése, a tsz-ből való kilépés, sőt a tsz-ek feloszlásának engedélyezése is. Megszüntették a kötelező vetési terveket, valamint az értékesítési kényszert.4 E kezdeti, „tűzoltó jellegű” intézkedések után azonban tisztázásra várt, hogy a jövőben milyen agrárpolitikát folytasson az MSZMP A múlt hibáival való szembenézés igénye más területeken is érzékelhető volt 1956-57 fordulóján, elég csak utalni a Varga István-féle Közgazdasági Bizottság munkálataira, de az agrárszféra volt az egyedüli, ahol a tapasztalatokat és a követendő irányvonalat nyilvánosságra hozták. Az MSZMP Falusi — későbbi nevén Mezőgazdasági — Osztálya el tudta érni, hogy az 1956 előtti agrárpolitika hibáiból levont tanulságokat egy pártdokumentumban foglalták össze, amely „Az MSZMP agrárpolitikájának tézisei” címet viselte.5 A tézisekről folytatott viták során két álláspont különült el markánsan. A Fehér Lajos vezette Mezőgazdasági Osztály több ponton bírálta a Rákosi-féle agrárpolitikát, míg a Földművelésügyi Minisztérium vezetői - Dögéi Imre miniszter és helyettesei - továbbra is kitartottak az 1950-es években alkalmazott sztálinista agrárpolitika mellett.6 Az említett vita igen széles körben zajlott, aktivizálta nemcsak a felső vezetőket, hanem a gazdasági szereplőket és a tudományos kutatókat is. A Fehér Lajos körül tömörülő csoportnak hamar kialakult egy tudományos műhelye. Az Erdei Ferenc vezetése alatt álló akadémiai kutatóintézet (Mezőgazdasági Üzemtani Intézet, későbbi nevén Agrárgazdasági Kutatóintézet) gyakorlatilag Fehér La2 A Magyar Szocialista Munkáspárt ideiglenes vezető testületéinek jegyzőkönyvei. I. (1956. november 11.- 1957. január 14.) Szerk. Némethné Vágyi Karola - Sipos Levente. Bp. 1993. 151. 3 Valuch Tibor. A bőséges ínségtől az ínséges bőségig — a fogyasztás változásai Magyarországon az 1956 utáni évtizedekben. In: Évkönyv 2003. Szerk. Rainer M. János-Standeisky Éva. Bp. 2003. 51-78. 4 Pető Iván-Szakács Sándor-. A hazai gazdaság négy évtizedének története 1945-1985. (Az újjáépítés és a tervutasításos irányítás időszaka 1945-1968.) I. k. Bp. 1985. 298-302. 5 A Magyar Szocialista Munkáspárt határozatai és dokumentumai 1956-1962. Szerk. Vass Henrik-Ságvári Ágnes. Második, bővített kiadás. Bp. 1973. 102-122. 6 Sipos Levente-. Kolhozosítás vagy szövetkezetesítés? Dögéi Imre és Fehér Lajos vitái 1957- ben. In: Agrártörténet - Agrárpolitika. Tanulmányok Szuhay Miklós emeritus professzor tiszteletére. Szerk. Búza János-Estók János-Szávai Ferenc-Varga Zsuzsanna. Bp. 2006. 443^158.
