A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - V. - Sipos Levente: Részleges közkegyelem 1959-ben és 1960-ban
828 SIPOS LEVENTE Az 5. § azokat az eseteket sorolja fel, amelyekre nem terjedt ki a közkegyelem. Főleg az 1956-os forradalom aktív politikai résztvevőit, vezetőit érintette a b) pont, amely kizárta a kegyelemből a népi demokratikus államrend vagy a népköztársaság megdöntésére irányuló cselekmény, mozgalom, annak lényeges anyagi támogatása miatt elítélteket. (BHO 1. pont.)22 Nem terjedt ki azokra sem, akik az állam belső és külső biztonsága ellen elkövetett bűncselekmény mellett más súlyos cselekményt is elkövettek, a háborús vagy népellenes bűntettet elkövetőkre, a súlyos közbűntények tetteseire (gyilkosság, rablás stb.), a visszaesőkre. Maradéktalanul érvényesült az osztályszempontú igazságszolgáltatás az 1959-es amnesztiában. Az 5. § (3) bekezdése kimondta, hogy az 1. és 2. §-ban meghatározott kegyelem nem terjed ki a Horthy-rendszer vezetőire és a volt ki- zsákmányolókra, továbbá a 3. § d) pontja sem, amely az 50 éven felüli nőkre s a 60 év feletti férfiakra vonatkozott. A közkegyelmi rendelet végrehajtási utasítása, az igazságügy-miniszter, a belügyminiszter és a legfőbb ügyész 0042/1959. sz. együttes utasítása23 felsorolta, kik tartoztak ide: az államosított gyárak, üzemek tulajdonosai, a volt bankárok, földbirtokosok, kulákok, nagykereskedők, tőzsdebizományosok, ezek intézményeinek vezető állású alkalmazottai, a volt arisztokraták, a horthysta honvédség, rendőrség hivatásos tisztjei, a VKF/2, a horthysta politikai rendőrség, a csendőrség valamennyi beosztottja, a magas rangú horthysta állami tisztviselők a minisztertől a községi főjegyzőkig, a volt titkos tanácsosok, kormányfőtanácsosok, a felsőházi tagok, a jobboldali pártok és más szervezetek vezetői, országgyűlési képviselői. A 11. § értelmében a tvr.-t a katonai büntetőeljárás alá vont személyekre is alkalmazni kellett. A közkegyelem nem terjedt ki a pénzbüntetésre, a vagyonelkobzásra, a közügyektől és a foglalkozástól való eltiltásra, a javító-nevelő munkára, a bűnügyi költségek viselésére. Nem mentesültek a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól, nem voltak büntetlen előéletűnek tekinthetők. Ha a kegyelemben részesülők három éven belül bűnt követtek el, a kegyelem hatályát vesztette, az elengedett büntetést is le kell ülniük. A tvr. végrehajtásáról az igazságügy-miniszternek kellett gondoskodnia. A végrehajtási utasítás részletesen meghatározta a lebonyolítást és értelmezési segítséget nyújtott. Minden megyében és a fővárosban bizottságot kellett alakítani, melynek elnöke a megyei (fővárosi) bíróság elnöke, tagja a megyei (fővárosi) főügyész és a megyei (budapesti) rendőrkapitányság vezetője. A katonai bíróságok statáriális és gyorsított eljárásban hozott elsőfokú ítéleteinek megvizsgálására külön bizottságot kellett létesíteni, amely javaslatait az igazságügy-miniszterhez terjesztette fel. Figyelmeztette a bizottságokat: „Tekintettel a közkegyelmi ren22 A BHÖ (A hatályos anyagi büntetőjogi szabályok hivatalos gyűjteménye. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1958.) a büntető törvénykönyv szerepét töltötte be 1962. július 1-jéig, a Büntető Törvénykönyv hatályba lépéséig. 23 MÓL XIX-B-l-aa 10-40/6/1959. 41. d. Közli: Iratok az igazságszolgáltatás történetéhez. 4. k. Szerk.: dr. Horváth Ibolya-dr. Solt Pál-dr. Szabó Győző-dr. Zanathy János-dr. Zinner Tibor. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Bp., 1995. 962-970.
