A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - V. - Sipos Levente: Részleges közkegyelem 1959-ben és 1960-ban
826 SIPOS LEVENTE nem kellett tartania. Arany János soraival: „Körötte csend, amerre ment, / És néma tartomány.” Amikor 1959 februárjában Kádár felszólalt a BM Politikai Nyomozó Főosztályának, azaz a politikai rendőrségnek az országos értekezletén, már látszott az elmozdulás gondolkodásában a nyitás, az 1961-ben kibontott szövetségi politika irányába. Felhívta a nyomozók figyelmét arra, hogy differenciálni kell a nagyon sokféle politikai felfogású ember között: „Azokat a mindenféle vegyes színárnyalatokat, ami nem az ellenséghez tartozik, segítsük, hogy a mi oldalunkon tudjon az életben haladni... különben megint olyan helyzet áll ott elő, hogy a nép bizonyos rétegeivel is szembekerülünk.” Szokatlan lehetett azt hallaniuk, hogy ne az emberek múltját nézzék, hiszen az rettenetesen tarka-barka. „Nekünk azt kell tudni, hogy most ki van a rendszer ellen... Hámozzuk külön, az ellenséggel szemben legyenek irgalmatlanok, a nem ellenség, becsapott, ostoba, beugratott annyit kapjon, ami a tettéért jár esetleg, de egyébként adjunk neki amnesztiát, hogy vissza az életbe, most vagy később. A Központi Bizottságból a jövőben is csak erre számítsanak, mi a büntetésért és a megbocsájtásért fogunk síkraszáll- ni. Úgy ahogy az ősszel is csináltuk kicsiben... egyeseket be kellett hozni, mert nem békéitek meg a helyzettel, másokat ugyanakkor kiengedtünk, és ez a jövőben is így lesz.”17 Kádár arról hallgatott, de a pártvezetés előtt már 1957 őszén is ismeretes volt, hogy sok ítélet még a korabeli jog alapján is megalapozatlan volt, bizonyítékok nélkül hozták meg, továbbá az is, hogy a cselekmény súlyához képest erősen eltúlzott, súlyos ítéletet hoztak. Ezeket nem korrigálták, ellenben ha utólag túl enyhének tartották a bíróság ítéletét, az ügyészség törvényességi óvást nyújtott be és ennek nyomán - a súlyosbítási tilalom felfüggesztésével - szigorúbb ítélet születhetett. Vagy a BM pótnyomozása alapján az elítéltet új eljárás alá vonták és hosszabb idejű börtönbüntetésre, több esetben halálra ítélték. S ha az említett aránytalanság nem is volt kimondottan szempont a közkegyelem elhatározásában, valahol a tudat mélyén ez is nyomhatott valamit a latba. A fentiek s a nemzetközi nyomás együttes hatására a magyar politikai vezetés elérkezettnek látta az időt, hogy április 4. alkalmából (már 1950-ben is április 4-re hirdettek közkegyelmet az 1950. évi 9. sz. törvényerejű rendelet alapján) meghirdesse a részleges közkegyelmet. Erről zárt ülésen 1959. március 17-én tárgyalt a Politikai Bizottság. Úgy határozott, hogy az igazságügy-miniszter terjessze a kormány elé a tvr. tervezetét, s a rendelet kiadása után jelenjen meg róla közlemény a napisajtóban.18 Az erről szóló 1959. évi 12. törvény- erejű rendelet19 bevezetője a gyors politikai és gazdasági konszolidációval, az ál17 MOL M-KS 288. f. 30/1959/17. ő. e. 2-20. 1. Kádár az idézett utolsó mondatban Mérei Ferenc, Fekete Sándor, Litván György, Hegedűs András, Széli Jenő letartóztatására, illetve Zelk, Varga, Németh szabadlábra helyezésére utalhatott. 18 MÓL M-KS 288. f. 5/122. ő. e. Úgy döntöttek ezen az ülésen, hogy a március 23-án kezdődő Mérei Ferenc és társai elleni per lezárása után arról is jelenjen meg sajtóközlemény. L. Népszabadság, 1959. április 2. 19 Törvények és rendeletek hivatalos gyűjteménye 1959. Bp., 1960. 117-118.
