A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - V. - Simándi Irén: „Mi újság a piacon?” Közellátási helyzetkép a rádióban 1946
806 SIMANDI IREN termelési bizottságokat hozott létre a készletek felkutatására és azok „méltányos és helyes elosztására”. Előadásában Gonda hangsúlyozta, hogy a főváros és a nagy ipari központok „súlyos ellátási nehézségekkel küzdenek”. Ezek a problémák azonban bármilyen súlyosak is, nem megoldhatatlanok. Orvoslásuk első lépése a beszolgál- tatási kötelezettség teljesítése, a gazdák, a termelők, a malmok és olajütők részéről. Fontos, hogy ezek az emberek átérezzék a közösségi szellem, a segíteni akarás érzését, amellyel „igen sok éhező és dolgozni vágyó embertársán” segíthet. Nyomatékosan felhívta a figyelmet, hogy aki még mindig nem tett eleget beszolgáltatási kötelezettségének, az haladéktalanul tegye meg, mert az „ország dolgozóinak érdekében”, ilyen mulasztás nem engedhető meg. A miniszteri biztos előadásában megállapította, hogy az iparcikkek ára a terményárakhoz képest magas, így „nem indokolt, hogy a közös teherviselés elve alapján csak a gazdákat szorítsuk sokszor erején felüli teherviselésre”. Módot kell tehát találni arra, hogy a beszolgáltatási kötelezettséget pontosan teljesítő gazdák hozzájussanak a szükséges közszükségleti cikkekhez (só, bőr, ruházati cikkek, petróleum stb.). A folytatásban Gonda nyomatékosan felhívta a figyelmet arra, hogy „Ne várja meg senki sem az ellenőrző közeget és mulasztásának büntetőjogi következményeit, hanem a közösségi érzéstől áthatva, s az annyira fontos zavartalan munka biztosítása végett tegyen eleget” kötelezettségének. „El vagyok szánva ma - mondta-, hogy minden rendelkezésre álló eszközzel érvényt szerezzek az ide vonatkozó törvényeknek és rendeleteknek. Már munkatársaimmal a termelési miniszteri biztosokkal, gazdasági és közellátási felügyelőkkel megkezdtük a tanyák, falvak, városok bejárását és biztosíthatok mindenkit arról, hogy el fogunk jutni valamennyi olyan helyre, ahol be nem szolgáltatott készletek vannak.” A válságos helyzetre jellemző volt, hogy különleges, úgynevezett közellátási katonai alakulatokat is létrehoztak, amelyek egyben a lefoglalt szállítmányokat is biztosították. A rádión keresztül fordult Gonda a miniszteri biztosokhoz, a termelési bizottságok munkatársaihoz, a vármegyék gazdasági és közellátási felügyelőihez, és felszólítva őket a rendelet végrehajtására jelezte, hogy a „szükséges anyagi eszközök, ellátmány, személygépkocsi és karhatalom biztosítva van”, és gondoskodtak azoknak a munkatársaknak az anyagi ellátásáról is, akik vállalták e munkát. Biztatta a munkában résztvevő termelési bizottságok tagjait, hogy „ne legyenek kishitűek”. „Az ország ellátatlan lakosainak szeme rajtuk csüng. Munkásságunktól várják azt a dolgozók, hogy munkájukat a rendesebb ellátás birtokában és reményében eredményesebben folytassák saját maguk, családjuk és az ország érdekében.” A miniszteri biztos megerősítette, hogy a minisztérium a termelési bizottságok tagjainak munkáját nem ingyen veszi igénybe, ezért „teremtett anyagi értékálló bázist mindenkori fizetésük biztosítására”. Megjelölte azt is, miből telik majd erre: a gazdák minden kataszteri hold szántó és rét, vagyis a termőterület után 1 kg kenyérgabonát vagy 60 dkg babot fizetnek egy évre. „Ezekből a befolyt
