A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - II. - Búza János: Egy nagykőrösi nemes győri kapcsolatai a 17. század közepén
79 ve a század folyamán a feléért, kétharmadáért a tehetős cívis gazdák kikerülhettek a jobbágysorból.13 Nagykőrösön az armálishoz vezető út első állomása 1666-ban 400 tallérral egyenértékű „kétszáz jó mértékű” arany mellett még hat csikóba14 került, egy évtizeddel később a kecskeméti Kalocsa János gyermekeivel együtt „harmad fél száz aranyak” - legkevesebb 500 tallér15 - fejében szabadult. A nagykőrösi Szarka Jánosnak távolról sem az armális megszerzéséért volt szüksége a Győrött felvett 605 tallérra, ő ugyanis a cívis-város nemesi származású lakosainak egyike volt, 1639-ben tanúvallatással sikerült igazoltatnia nobilis eredetét, Pest vármegye még abban az évben kiadta16 a nevére szóló nemesi bizonyítványt. Az 1639. évi tanúvallatás szerint Szarka János nagyapja - Szarka Balázs és családja - a Pest megyei Bugyi faluban lakott, de a 17. század elején, a tizenöt éves háború alatt - a visszaemlékező szavait idézve17 - az háborúság reánk jővén Kőrössé befutottak. ” Az évtizedekkel korábbi török adatfelvételek nem alkalmasak a nemesi származás igazolására, azt azonban kétségtelenül tanúsítják, hogy 1559-ben, Bugyi községben két család viselte a Szarka18 nevet; az egyik késői leszármazottja volt az a Szarka János, aki Győrött 605 tallért vett fel Czentner Farkastól. Az üzleti számadások hiánya ellenére bízvást feltételezhető, hogy Szarka János nem először találkozott az erődváros nagykereskedőjével, sőt megbízható kereskedőtársnak kellett lennie, mert különben egyedüli körösiként - adóslevél19 nélkül - nehezen juthatott volna a tisztes összeghez. A 605 talléros hitel egyetlen győri adatával szemben Nagykőrös forrásai értelemszerűen több támpontot nyújtanak nemzetes Szarka János múltjáról. Neve csaknem folyamatosan követhető a cívis-város szép számmal fennmaradt - egyes esztendőkben azonban olvashatatlan, hiányos, részben szakadozott, illetve nedvfoltos - adó- és számadáskönyveiben. EGY NAGYKŐRÖSI NEMES GYŐRI KAPCSOLATAI A 17. SZÁZAD KÖZEPÉN 13 Nagykőrös nemességének gazdag irodalmára 1.: Szilády Áron-Szilágyi Sándor-. Okmánytár a hódoltság történetéhez Magyarországon. I—II. Pest 1863.; Benkó Imre: Nemes családok Nagykőrösön 1848 előtt. Nagykőrös 1908. passim; Majlát Jolán-. Egy alföldi cívis-város kialakulása. Nagykörös gazdaság- és társadalomtörténete a megtelepedéstől a XVIII. század elejéig. Bp. 1943. (Tanulmányok a magyar mezőgazdaság történetéhez.) 211-218.; Varga János: Jobbágyrendszer a magyarországi feudalizmus kései századaiban 1556-1767. Bp. 1969. 237-246.; Ráez István: Városlakó nemesek az Al- földön 1541-1848 között. Bp. 1988. 45^18., illetve korábban szintén utaltam rá: Búza J. : Török kori állattartásunk i. m. 22., 60. 14 Hanvay Ferenc Fülek várában, 1666. december 28-án bocsátotta el „Szívós János deák nevű örökös ” jobbágyát, Lipót császár pedig 1667. jan. 8-ai keltezéssel adta ki az armálist. A sokszor és sok szempontból említett eset nyomtatásban megjelent „ősforrása:” Szilády A.-Szilágyi S.: Okmánytár i. m. II. 236-237. 15 Wesselényi Pál által kiadott manumittáló levél, 1676. febr. 11. Ráez /.: Városlakó nemesek i. m. Függelék 1/3. 221. A monográfia főszövegébe - sajtóhiba folytán - 250 helyett tévesen 350 arany került. Uo. 47. 16 Benkó /.: Nemes családok i. m. 312-313. 17 Uo. 312. 18 „Szarka Imre nős, testvére Petre nőtlen”, illetve „Szarka Kelemen nős, testvére Gergely nőtlen". Káldy-Nagy Gyula: A budai szandzsák 1559. évi összeírása. Bp. 1977. 170. 19 Az adóslevelekre újabban Gecsényi L. : Városi és mezővárosi polgárok adóslevelei a 16-17. századból. Lymbus. Magyarságtudományi Forrásközlemények. Bp. 2010. 31-42.