A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - II. - Búza János: Egy nagykőrösi nemes győri kapcsolatai a 17. század közepén
78 BÚZA JÁNOS Balthauser Jakab 100, Braikouich Horváth Ferenc együtt6 Kovacsics [’Koua- chich’] Györggyel 300, Miskey Pál pedig 200 tallérral tartozott. Czentner Farkas érdekelt volt még két győri7 kereskedő-társaságban, ingatlana mellett boltbeli vas szerszámokkal ugyancsak rendelkezett, s a dolgok korabeli állapota szerint voltak adósságai is - a helységnevek ábécé sorrendjének megfelelően - Bécsben, Németújhelyen és Sércen. Adósságainak mértéke ismeretlen, az azonban nem meglepő, hogy Győrtől keletre hitelezőnek bizonyult - egy későbbi, 1647-ben kelt forrás8 nyomán - azok közé a győri „kereskedő emberek” közé tartozott, akik pénzeket szerencsére az alföldre aláadják, hogy mind ő Fölségének, s mind magoknak pénzek után hasznot...” szerezhessenek. Számos tényező mellett a győri nagykereskedők hitelnyújtó képességének - tőkekínálatának - jelentős szerepe volt abban, hogy Pozsony és Nagyszombat elöljárói is „... az gyűri sokadalom ...” nyomán tudakolták a marhaárak9 alakulását. A fenti - 100 talléros alsó határral meghúzott - tartozások összege 4091 V* tallér és 1 forint, kerekítve 4092 tallér volt. Ezen összeg jó két ötödét - 1669 tallért - a négy kecskeméti lakos vette fel, de a végrendeletnek csupán az első tétele10 tartalmazza a pénz rendeltetését: „1640 die 17 Mártii, attam Kechkemeten lakozo Cheh Mihálynak baromra 200 tallért. ” Az egyes adósok tartozásának mértékét tekintve a kecskeméti Szabó Benedek11 mögött a nagykőrösi Szarka János állt a második helyen; az adóslevél nélkül átvett 605 tallér vásárlóértékére nézve álljon itt csupán annyi, hogy 1642-ben ezért a pénzért Nagykőrösön 87 borjas tehenet12 lehetett venni, illet6 Az ügyvédet valló szabó céh tagjai között „Szabó avagy Kovaczicz György” neve is olvasható 1635-ben. Dominkovits Péter'. Győr város tanácsülési és bírósági jegyzőkönyveinek regesztái. VII. 1631-1636. Győr 2011. (Győr Városi Levéltári Füzetek, 12.) 445/135. 7 Az egyik „kereskedésben” Torkos Péter is társa volt. Czentner Farkas végrendelete. Horváth J: Győri végrendeletek i. m. II. 86. Nem kizárt, hogy az említett kereskedőtárs azonos azzal a Torkos Péterrel, aki 1621/1622-ben már negyedízben volt Győr bírája. A Torkos família több tagja - János, Péter, István, majd ifjabb István - viselte a bírói tisztet 1588 és 1662 között. Gecsényi LVárosi önkormányzat a XVII. században Győrött. In: Gecsényi L.: Gazdaság, társadalom, igazgatás, i. m. 162-163. Említést érdemel továbbá, hogy Torkos Péter városi esküdtet és nagykereskedőt 1635-től többnyire „nobilis” jelzővel illették. Dominkovits P: Győr város i. m. 377/113. et passim. 8 Győr város egyezsége a kamarával az alföldi marhakereskedők felől. Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle (1898) 256. [Ráth Károly másolata utáni közlés.]. 9 „... az ökröknek az ára ekkoráigh le nem szállót, tettünk azért intimatiot az mi embereinknek, az kik az gyűri sokadalomra mentenek, hogy bizonyosan végére menjenek, mint járjon ordinarie az ökröknek bokra. ” Szeleczky Jakab levele Georgius Schleger nagyszombati főbíróhoz. Pozsony, 1638. május 30. Nagyszombat város levéltára Státny okresny archív v Trnave], Missiles. [Korábbi idézetére 1.: Búza János: Török kori állattartásunk a „vadszám” és az adózás tükrében. Századok 118. (1984) 25. 10 Czentner Farkas végrendelete. Horváth J.: Győri végrendeletek i. m. II. 85. 11 A kecskeméti Szabó Benedek tartozása Gecsényi Lajos tanulmányában 909 tallér, Horváth József többször említett forráskiadványában 101 tallér volt. Kérésemre Horváth kolléga ismételten megnézte a kéziratot. A kérdéses számot az eredetiben javították, több szám összehasonlítása után a „9” tűnt valószínűbbnek, ezért 909 tallérral számoltam. E ponton is köszönetét mondok Horváth József önzetlen segítségéért. 12 A tallér árfolyamának változását figyelembe véve kerekített átlagárral számoltam: egy boijas tehén átlagára 6,96 tallér (= 10,437 kamarai - azaz számítási - forint volt. Az 1626-1682 közötti adatokra L: Búza J.: Török kori állattartásunk i. m. 25.
