A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - V. - Mikó Zsuzsanna: A népbírósági jog és a budapesti népbíróság működése 1945-1950
770 MIKÓ ZSUZSANNA a Katonai Bűnvádi Perrendtartás22 alapján hozta, mivel az Ideiglenes Nemzeti Kormány első rendelete a népbíráskodásról csak 1945. február 5-én lépett hatályba. A nemzeti bizottság előterjesztésére az igazságügy-miniszter is megerősítette hivatalában a népbírói és népügyészi kart és elfogadta a segédszemélyzet névsorát is. Az indulás azonban nem volt zökkenőmentes, mivel Major Ákos 1945. március 22-ei levelében még mindig azt panaszolta, hogy két hónapos működésük alatt sem tisztázódott a bírói, illetve egyéb tisztviselői rangállásuk. Senki sem kapta még meg a nekijáró illetményt, annak ellenére sem, hogy sokan közülük már 1944 novemberében elkezdték a munkát. A bírák helyzetét az is nehezítette, hogy a közvélemény is rosszallással tekintett a működésükre, állandósultak a bírálatok, és minden bíró tömegével kapott fenyegető névtelen leveleket.23 A népbírák elismerését a személyes kockázatvállalás mellett azért is fontosnak tartotta Major, mert ebben az új típusú bíráskodásban úttörő szerepet töltöttek be, és a bíráknak a többi bírósághoz viszonyítva jóval nagyobb ügyforgalommal kellett megbirkózniuk. így a nagy felelősséggel járó és nagy mennyiségű munkát kevesen vállalták, de a legsúlyosabb helyzet a népügyészségen volt, ahol a 14 ügyész közül csak 4 volt régi bíró és ügyész, a többiek pedig főleg olyanok, akik az elmúlt években sok gyászt és megpróbáltatást szenvedtek és ezért a népügyészi állásukat használták fel a megtorlásra. A kezdeti időszak után, amikor a népbíróság a Honvédtörvényszék épületében működött, a megszaporodott ügyforgalomra és a foglyok számára tekintettel a Budapesti Népbíróság és Népügyészség, valamint a népügyészségi fogház megkapta a Budapesti Törvényszék Markó utcai épületének harmadik emeletét és így 1945. március végétől megkezdhette a hivatalszerű működést. Ez az épület adott otthont aztán a bíróságnak egészen 1949-es megszűnéséig.24 A foglyok elhelyezéséről is gondoskodtak. A Budapesti Népbíróságnak és Népügyészségnek négy fogházban: a Conti utcai, a Markó utcai fogházban, a Gyűjtőfogházban és a Pestvidéki Törvényszéki fogházban voltak foglyai. A Budapesti Nemzeti Bizottság szerepe a népbíróság felállítása és kezdeti megszervezése után megszűnt, mert a népbírósági rendelet hatályba lépésével a népbíróságok feletti felügyeletet az Igazságügy-minisztérium látta el. A hatáskörváltozás dokumentuma az a jelentés, amelyben a Budapesti Nemzeti Bizottság 1945. február 20-án tájékoztatta az Ideiglenes Nemzeti Kormány igazságügy-miniszterét a Budapesti Népbíróság és Népügyészség megszervezéséről. Beszámolt Major Ákos kinevezéséről és az elmenekült Legfelsőbb Honvédtörvényszék épületének bírósági célra történt rendbehozataláról. A jelentés leírta, hogy megtörtént öt népbírósági tanács felállítása, kinevezték a vezetőiket Major Ákos, Szűcs János, Piri Gábor, Pálosi Béla és Gálfalvy István személyében, három helyettes bíró is megbízatást kapott: Zsolnay Kálmán igazságügy-miniszté22 A Katonai Bűnvádi Perrendtartás alapján ítélte halálra Major Ákos elnökletével a Néptör- vényszék Rotyis Pétert és Szívós Sándort a 401. munkaszolgálatos század két keretlegényét és akasztották fel őket nyilvánosan. 23 MOL XIX. E. 1. a. Igazságügyi Minisztérium Debreceni iratok Ta 47214. 24 BFL XXV 1. d. Budapesti Népbíróság elnöki iratai XII. A. Népbíróság elhelyezése 1.
