A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - V. - Katona Csaba: Forradalom előtt - avagy nagymagyar út Moszkva felé? Néhány gondolat Szekfű Gyula 1945 utáni szerepvállalásáról
egyébiránt, a második világháború pokla után Magyarországon), úgy, hogy beállt a sorba, akár azért, mert úgy vélte, így szolgálhatja az államot, akár valóban félelemből, bármiért. S Szekfű beállt, igazodva elvágólag a rendhez, igazából nem is akkor, amikor követ, majd nagykövet lett Moszkvában, hanem éppenhogy ezt követően, hazatérése után. Mert illúziókat táplálni tán lehetett 1948-1949-ig, akár még hinni is abban, hogy valamit tenni lehet, ám azt követően már nemigen. Szekfű viszont ekkor nem a csalódott, naiv értelmiségi szerepében tűnik fel, hanem előbb képviselő lesz a látszatdemokrácia parlamentjében, majd élete alkonyán már az Elnöki Tanács tagja. Sajátos Játéka” a sorsnak, hogy halála 1955-ben következett be, egy évvel korábban, mint 1956. október 23-a. Ha úgy tetszik: forradalom előtt... „Mivel most is »elkülönözött zsombékokon« ülünk, innen is, onnan is, ha- leffel vagy bugylibicskával, de egyformán szurkáljuk a halott historikust, akinek csak egy igazi »vétke« van, az, hogy tudott írni.”40 - fejti ki Czigány Lóránt. Szerintem azért van más is. De ez a kisebb gond ezzel, a nagyobb az, hogy a véleményalkotás - és így az enyém sem - nem a halott Szekfű szurkálása. Hangsúlyozom: nem ítélet, vélemény, de annak elég határozott, és mellette szóló érvként álljon itt még egy idézet, aminek különösen utolsó mondata figyelemreméltó: „Kétségtelen, hogy a most megkötendő szerződést a Szovjetunió nemcsak pontosan, de irántunk való nagy jóindulattal is fogja megtartani. Tényleg meg fog bennünket védeni minden támadás ellen, de a szerződés kétoldaliságá- ból és abból, hogy mint egyenlő felek tárgyalunk, következik a saját védelmi rendszerünknek is új felépítése és új fegyverekkel ellátása. Az új helyzetben nekünk teljes őszinteséggel kell együttműködnünk a nagy Szovjetunióval diplomáciai téren is, annak akcióit logikusan és állandóan támogatva. Ha ez részünkről így történik és ha a régebbi tévelygésektől emlékben is sikerül eltávolodnunk, a Szovjetunió nemcsak mindenkor megbízható, de egyúttal nagylelkű partnerünk is lesz, aki nem fog utólag a részletekben alkudozni vagy lealkuvási kísérleteket tenni, mint ez kis népek között gyakori. És ha ez így történik mindkét részről, akkor állami fennállásunk függetlenségünk, anyagi felvirágzásunk jobban lesz biztosítva, mint a középkor óta bármikor. 1947 második felének magyar külpolitikája ezzel elérte a lehető legnagyobb sikert.”41 NÉHÁNY GONDOLAT SZEKFŰ GYULA 1945 UTÁNI SZEREPVÁLLALÁSÁRÓL 753 40 Uo. 41 Szekfű Gyula moszkvai magyar követ összefoglaló jelentése az 1947. év fő politikai eseményeiről. Moszkva, 1948. február 15. Közli: Lázár Gy.\ Szekfű Gyula követ i. m. 184.
