A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - V. - Katona Csaba: Forradalom előtt - avagy nagymagyar út Moszkva felé? Néhány gondolat Szekfű Gyula 1945 utáni szerepvállalásáról
való ismertté tétele, hogy a görögkeleti egyház szabadságnak örvend, miként ezt a húsvéti ájtatosságok lefolyása is bizonyítja, nagyban hozzájárulhatna a hazai vallásos kedélyek lecsillapításához és így szinte közvetlenül is a szovjet-magyar viszony megszilárdításához.”29 Az különösen erős a köztudottan katolikus kötődésű Szekfűtől, hogy „hazai vallásos kedélyek”-et emleget. Igaz, máskor is volt rá példa, hogy Szekfű sajátos véleményt nyilvánított (igaz, ki tudja, milyen háttere volt ennek) katolikus egyházi kérdésben: „November 30-án a magyar katolicizmus három közismert vezető egyénisége, Cavallier József, Kodály Zoltán és Szekfű Gyula a következő levelet intézte Mindszenty József bíboros érsekhez: A hitlerizmustól a szovjet hadsereg győzelmei mentették meg az országot. És az új berendezkedésben - mondhatjuk: a világtörténelem logikájával Magyarország kikapcsolódott nyugati szomszédai, elsősorban Németország befolyása alól és külpolitikáját a Szovjetunió felé irányította. Ez magában véve is hatalmas változás volt számunkra: megváltoztatta évszázados tájékozódásunkat és egyúttal gondolkodásunkat!”30 Igaz, ahonnan az ezt megelőző idézetet vettem, hivatalos jelentés, ám úgy hiszem, épp ez az a pont, amikor nem lehet a szellem tisztán maradt emberéről beszélni, ez már mintha túllépne a „kötelező”-n. Aminthogy az is, hogy Szekfű ott ült, igaz, ismét hivatalos minőségben azon a tárgyaláson, amelyre Moszkvában került sor 1946. április 16-án Joszif Visszarionovics Sztálinnál. Magyar részről Gerő Ernő, Szakasits Árpád, Nagy Ferenc és Gyöngyösi János voltak még jelen Szekfűn kívül. Szekfű meg sem szólalt a tárgyalás során, amely közben az alábbi párbeszéd is elhangzott, meglehetős cinizmussal említve mindkét fél részéről a Horthy-korszak meghatározó politikusának, gróf Bethlen István exminiszterelnöknek a sorsát: Sztálin: Mi van Bethlennel? Nagy Ferenc: Mi nem tudunk róla semmit. Sztálin: Itt van nálunk fogságban. Nagy Ferenc: Mi nem bánjuk, ha nem jön haza, szívesebben látnánk, ha helyette hadifogoly munkások és parasztok jönnének.31 Szűk két évvel később viszont már véleményt formál követi jelentésében Szekfű - ezúttal Nagy Ferencről, aki oly röviden tett pontot a Bethlen sorsára vonatkozó kérdésre. Idézem: „Az elmúlt év belpolitikai történetének áttekintése mégsem feladatom most, csak néhány döntő jelentőségű eseményre mutatok rá. Ilyen volt a reakciós vezetésű többségi32 pártnak megtisztítása, aminek messze érNÉHÁNY GONDOLAT SZEKFŰ GYULA 1945 UTÁNI SZEREPVÁLLALÁSÁRÓL 751 29 Szekfű Gyula moszkvai magyar követ jelentése a görögkeleti egyházi viszonyokról, a szovjet kormány egyházpolitikájáról. Moszkva, 1946. április 29. Közli: Lézár Gy.\ Szekfű Gyula követ i. m. 38-39. 30 Cavallier, Kodály és Szekfű Mindszenty politikája ellen. Szabad Nép, 1948. december 19. 3. 31 Gerő Ernő, a Magyar Kommunista Párt Politikai Bizottsága tagjának feljegyzése a magyar kormánydelegáció moszkvai látogatása alkalmával Joszif Visszarionovics Sztálinnal folytatott beszélgetésről. Moszkva, 1946. április 10., április 16. Közli: Szabó Éva-Szűcs László'. Erdély és a Felvidék sorsa 1946-ban, I. Gerő Ernő ismeretlen feljegyzései. Új Fórum, 1989. 2. sz. 45. 32 A „többségi” jelző itt önmagában figyelmet érdemel!