A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - V. - Kardos József: Két politikai fordulat - két oktatási párthatározat. (Oktatáspolitika 1950-1954)
KÉT POLITIKAI FORDULAT - KÉT OKTATÁSI PARTHATAROZAT 739 ránk értékeinek megfelelő oktatása és megszerettetése, ifjúságunk hazafias nevelése”. Nagyobb figyelmet kell szentelni - hangsúlyozta a határozat - az anyanyelvnek, a magyar irodalomnak, a történelemnek és hazánk földrajzának oktatására. „Forradalmi költőink, Petőfi, Ady, József Attila és az olyan regényírók mellett, mint Mikszáth és Móricz, biztosítani kell egész haladó irodalmi örökségünk: például Balassi, Csokonai, Berzsenyi, Vörösmarty, Arany, Jókai, Gárdonyi, Móra és mások megfelelő oktatását, valamint népköltészetünk ismertetését.” Ehhez még hozzátették: „forradalmi hagyományok mellett támaszkodni kell történelmünk minden fontos haladó tényezőjére (például Kossuth mellett Széchenyire is)”. A ma már szinte megmosolyogtató intenciók akkor bátor áttörést jelentettek a sematikus, értékeket elhallgató internacionalista képzés ködfalán. Ugyanúgy, mint azok az igények, amelyek az erőszakos aktualizálást, az üres át- politizálást kívánták megszüntetni. A korábban még lenézett, gyakran ellenségnek tartott pedagógus gárdán is segíteni kívánt az 1954-es határozat. A feleslegesen terhelő értekezleteket, a kötelező társadalmi munkát csökkenteni kívánták. Szociális tevékenységet, kölcsönt, szolgálati lakást ígért a határozat. Az egyetemi oktatók esetében az iskolás módszerek, az anyagkövető szemináriumok, a csoportos tanulás, a „szégyentáblák” megszüntetéséről szóltak. Az oktatók megítélésénél - mint írták - a politikai szempontok mellett fokozott mértékben figyelembe kell venni a „szakmai és tudományos” felkészültséget is. A Központi Vezetőség oktatási határozata után, ha lassan is, és bizonytalanul, de mégis változások sora indult el. így például új tantervek elkészítésére7 került sor, amelyek esetében például a hazafias nevelés, a magyar nyelv és irodalom tanításának határozott igénye jelent meg. A tantervek összeállítását az újonnan alapított Pedagógiai Tudományos Intézetre bízták. Az Oktatásügyi Minisztériumban 1954. augusztus elején értékelték az 1953/ 54. tanév munkáját. Ebből az 1954-es oktatási KV határozat megvalósulásáról is - közvetve és közvetlenül is - hallhatunk. A színvonal növelését jelenti bizonyára a bukások számának növekedése, a lemorzsolódás arányának emelkedése. (Az általános iskolákban az 1952/53. tanévben 7%; 1953/54. tanévben 9,6%.) A szakrendszerű oktatásban részesülők aránya viszont 74,5%-ról 80,2%-ra növekedett. Az egy nevelőre jutó tanulók száma 28,2-re csökkent az előző évi 30,1-ről. A tantermek száma viszont tovább csökkent. Kétkedve olvasható viszont a jelentés azon megállapítása, mely szerint a tanítást az „átpolitizálás, a helytelen aktualizálás, a frázisok használata már nem jellemzi”. Ilyen gyors változás a gondolkodásmódban nem gyakori. Az viszont elképzelhető, hogy jelentősnek mondható segélyt kaptak tüzelő, élelmezés terén a pedagógusok. Az egyetemi felvételi vizsga versenyszerűvé való alakításáról is szólt egy miniszteri jelentés. A tiszta versenyt viszont ronthatta az az előírás, mely szerint „törekedni kell arra, hogy a felvett munkás- és parasztszármazású hallga7 Előterjesztés a miniszterhelyettesi értekezletre az általános iskolai és az általános gimnáziumi új tantervek elkészítésének tervéről. 1954. április 26. Uo. II. k. 30-33.
