A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - V. - Kardos József: Két politikai fordulat - két oktatási párthatározat. (Oktatáspolitika 1950-1954)
736 KARDOS JÓZSEF ja - írta a jelentés - a munkásellenes vonal érvényesítése volt, elsősorban a túlterhelés, a „maximalizmus”, a tankönyvhiány, az ösztöndíj, a kollégiumi és menzai ellátás körüli visszaélések segítségével. Fő céljuk a munkás és szegényparaszt diákok elkedvetlenítése, a lemorzsolódás fokozása, a káderutánpótlás akadályozása. Ezt igazolta, hogy az akkor lezáródott félévkor az általános iskolás diákok 23,61%-a megbukott, és ebből csaknem 19% munkás- és parasztszármazású. A jelentés sorra vette az eredményeket is, amelyek közül később jó néhány visszájára fordult. Például szólt arról, hogy valamennyi középiskolát egységes gimnáziumi rendszerbe fogták (ezt egy év múlva korrigálni kellett), az egyetemi „reform” során az oktatás, laza „anarchikus rendszerét” megszüntették, bevezették a kötött (iskolás) tananyagot (néhány év múlva ez is megbukott). A hangsúly azonban az éles kritikára esett. A helyes kezdeményezések - írták - a Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium [VKM] vezetése részéről szívós és rejtett ellenállásba ütköztek. Ide volt sorolható a költségvetési szabotázs, a reakciós pedagógusok védelme, a bürokratikus módszerek, a rendeletek anarchiája, a klerikális reakció elnéző segítése még a miniszter részéről is. Ennek nyomán a papok házi agitációt folytathattak, és a hittanóra mellett mise látogatást szervezhettek. (A jelentés - vagy feljelentés - itt konkrét példákat, neveket is említett.) Az Országos Neveléstudományi Intézet szintén kemény elítélést kapott. A vezetőt, Mérei Ferencet durván támadva, kijelenti a feljegyzés, hogy „Rohadt kispolgári klikket szervezett maga köré.” Az Egyetemi Főosztály is szélsőséges kritikát nyert: „A főosztályvezető káderei - írta a jelentés - a legutóbbi időkig a szabotőrök gyűjtőhelye.” (Neveket is említenek: Szabolcsi Miklós, Kardos László, stb.) Az ezekből a jelentésekből készült párthatározat2 szelleme és mondandója hasonló jellegű. Az eredményekkel két rövid bekezdésben foglalkozó határozat az éles kritikára és az ebből adódó feladatokra helyezi a hangsúlyt. Felsorolásszerűen érdemes említeni a kritika tárgyát, a munkás- és parasztszármazású gyermekeket sújtó túlterhelést, a lemorzsolódást, a „burzsoá ideológia” és a „klerikális reakció” befolyását, a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban dolgozó ellenség „kártevő, szabotáló aknamunkáját”. „Az ellenséges tevékenység egyik fontos góca - olvasható a határozatban - az Országos Neveléstudományi Intézet, a tankönyvszabotázs központja és a burzsoá neveléstudomány melegágya köznevelésünkben.” „Az ellenség megvetette a lábát a Kollégiumi Hivatalban is..., amely a kollégiumi felvételek anarchiájával, a menzai ellátás lerontásával, korrupcióval...” okozott súlyos károkat. A klérus a hittanórákat a demokráciaellenes uszításra használja fel. Ezekről a bűnökről a VKM-ben dolgozó kommunisták nem tettek időben jelentést. 2 A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének határozata a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium munkájával kapcsolatos kérdésekről. 1950. március 29. Az MDP Központi Vezetőségének, Politikai Bizottságának és Szervező Bizottságának fontosabb határozatai. Budapest, Szikra Kiadó, 1951. 175-181.
