A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)

Tanulmányok - V. - Garadnai Zoltán: Franciaország keleti nyitási politikája 1966-ban

FRANCIAORSZAG KELETI NYITÁSI POLITIKAJA 1966-BAN 707 Couve de Murville külügyminiszter kelet-európai tárgyalásai (1966. ápri­lis-szeptember)21 Románia és Bulgária két olyan ortodox kommunista rendszert jelentett, ahol a sztálinizmus megmaradása együtt járt (de más indíttatásból) a francia nyelv iránti érdeklődés növekedésével. A nyugati nyitási politikában 1964 óta élen járó Románia megítélése tovább árnyalódott. Az ország melletti fő érvet az jelentette, hogy De Gaulle enyhülési politikája kelet-európai leképeződésének tartották. Fon­tos érv volt a román politika mellett, hogy bár a németkérdésben a szovjeteket kö­vető álláspontot képviseltek, de azt kevésbé érzelmi alapon tették, és presztízs szempontok sem játszottak szerepet. Mindezt pedig tehették azért is, mert az or­szág geopolitikai helyzetéből fakadóan nagyobb mozgástérrel rendelkeztek. Couve de Muville tárgyalt Maurer miniszterelnökkel (1966. április 27.) és Ceau§escu első titkárral (1966. április 28.) is. A Maurerrel folytatott tárgyalásokon elsősorban a nemzetközi kérdéseket vitatták meg, és francia értékelés szerint összességében a francia és a román nézőpont megegyezett, amely alól az egyedüli kivételt a németkérdés eltérő megítélése jelentette.22 Couve de Murville a román első titkárral inkább az általánosság szintjén (kölcsönösen éreztetett tisztelettel és barátsággal) beszélt a két ország kapcsolatai fejlesztésének fontosságáról.23 A franciák értékelése szerint minden, Kelet-Európát érintő kérdést nagy figyelem kísért, de a románok aggódtak a hagyományos német kapcsolatokból fakadó lehetőségek elvesztése miatt, és nem örültek annak, hogy a németkér­dést, illetve az európai biztonság problematikáját francia részről szóba hozták. A látogatás lehetővé tette, hogy francia részről előzetesen felmérjék Franciaor­szág keleti nyitási politikájának kelet-európai fogadtatását. A rendszert dikta­tórikusnak és sztálinistának tartották, ahol (eltérően a többi szocialista ország­tól) a kommunista vezetők nacionalizmusa és a lakosság nemzeti érzése egy­mást erősítette, amely pl. a francia nyelv tanulásának 1963 után bekövetkezett reneszánszában is megmutatkozott. Párizsban ezekben a jelenségekben diplo­máciai haszonszerzés lehetőségét látták.24 A románokat (hasonlóan a többi szocialista országhoz) a nagy nemzetközi kérdések csak annyiban érdekelték, hogy azok milyen mértékben hatottak ki a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolataikra. A román politika viszont komoly érdek­lődést mutatott Franciaország új NATO-politikája iránt, mivel abban a saját nemzeti függetlenségi törekvéseikre láttak mintát. A lényeget tekintve azon­ban Románia is elsősorban saját belső problémáival volt elfoglalva, amelyekben a gazdasági növekedés kiemelt szerepet játszott, gyakorlatilag ennek alapján értékelték a Franciaországhoz fűződő kapcsolataikat is, nagy érdeklődéssel for­dultak a kelet-nyugati kapcsolatok rendezése felé.25 21 Couve de Murville életrajza olvasható: Dictionnaire des Ministres des Affaires Etrangéres 1589-2004. Fayard. Paris. 2005. 574-578. 22 AMAE SG-EM Vol. 27. (1966. április 27.) Couve de Muville-Maurer. 23 Uo. (1966. április 28.) Couve de Muville-Ceau§escu. 24 AMAE Europe Roumanie Dossier 257. Note Situation intérieure. 25 Centre des Archives Diplomatiques de Nantes (CADN) Bucarest Carton 476. N°169/Eu. Du voyage de M. Couve de Murville ä travers la presse roumaine. Vö. AMAE Europe Roumanie Dossier 255. 256., ill. AMAE Europe Bulgarie Carton 2284. Circulaire N° 122.

Next

/
Thumbnails
Contents