A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - V. - Fülöp Mihály: Szövetséges versenyfutás Németország és Ausztria ellenőrzéséért
SZÖVETSÉGES VERSENYFUTÁS NÉMETORSZÁG ÉS AUSZTRIA ELLENŐRZÉSÉÉRT 699 kai küldöttel való találkozóján sürgette az európai háborút lezáró békekonferencia megszervezését, mert „az idő erre megérett és ez a kérdés már az ajtón kopogtat”. Hopkins a közelgő potsdami konferenciát tekintette a békeértekezlet előkészítő fórumának. Sztálin úgy vélte, hogy a békekonferencia körüli bizonytalanság kedvezőtlen benyomást kelt és kívánatosnak tartotta az értekezlet helyének és idejének kijelölését. Hozzáfűzte: „Versailles-ban a Szövetségesek nem voltak megfelelően felkészülve, nem ismételhetjük meg ezt a hibát még egyszer”48 Sztálin még az angol miniszterelnöknél is jobban ragaszkodott a nagykoalíció háromhatalmi döntéshozatali elvének fenntartásához. A szovjet diktátor ezen a találkozón határozottan elvetette Németország felosztását, a szövetségesek közös és egységes német politikájának elfogadását ajánlotta. Sztálin - a csalódott szerelmes hangján - az európai konfliktus lezárását követő amerikai elhidegü- lést azzal magyarázta, hogy „Németország háborús vereségének bekövetkeztével az amerikaiaknak nincs többé szükségük a Szovjetunióra. ”49 Truman viszont tartotta magát a roosevelti politikához. Churchill minden igyekezete ellenére 1945. július elejére visszavonatta csapatait a zónahatárokra.50 Zsukov marsall addig nem engedte a nyugati szövetségeseket a német fővárosba, amíg ez meg nem történt. Az amerikai, az angol és a francia katonák a szovjetek által felszabadított Bécsben és Berlinben elfoglalhatták körzeteiket. Sztálin a szovjet csapatokat rendelte vissza Ausztriában a saját övezetükbe. Megnyílt az út az újabb hármas találkozó előtt. Az amerikai diplomácia Roosevelt háború utáni terveire épített, melyek szerint a nagykoalíció fennmarad a békeidőben is, a békekötés gyorsan elérhető, s a békerendszertől független Egyesült Nemzetek Szervezetében való amerikai részvétel garantálja a nemzetközi biztonságot. Az Európai Tanácsadó Bizottság és a három külügyminiszter rendszeres találkozóinak alternatíváját, új intézmény felállítását javasolták: a Külügyminiszterek Tanácsát. A Felszabadított Európáról szóló nyilatkozat háromoldalú formuláját Franciaország és Kína részvételével ötoldalúvá bővítették. A State Department 1945. június 27-ei emlékeztetője a béketárgyalások és a területi rendezések közös eljárási módjára a legalkalmasabbnak a Külügyminiszterek Tanácsát találta. Nélküle folytatódna a jelenlegi zűrzavar, politikai stagnálás, gazdasági bizonytalanság, komoly károkat okozna Európának és a világnak. Az amerikai külügyminisztérium hivatkozott arra is, hogy az első világháborút követő Versailles-i békekonferencia az egymással ütköző követelések felforrósodott légkörében ülésezett. Eljárása lassú és nehézkes volt. A kidolgozott okmányok ratifikálása elhúzódott. A State Department súlyt helyezett a többi szövetséges véleményének meghallgatására, nehogy azzal vádolhassák a nagyhatalmakat, hogy a kis államok érdekeinek figyelembevétele nélkül kormányozzák a világot és rendezik Európa sorsát. James F. Byrnes 1945. július 3-án vette át Stettiniustól az amerikai külügyminisztérium vezetését. Byrnes javasolta Trumannak, hogy a Tanács előbb 48 NARA RG 43, PREM 3-4 Terminal (Potsdam) conference - records of meetings etc. Kiemelés tőlem - F. M. 49 NARA RG 43 uo. Kiemelés tőlem - F. M. 50 NARA EAC 1945. május 25-ei és 29-ei ülés jegyzőkönyvei.