A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)

Tanulmányok - V. - Fülöp Mihály: Szövetséges versenyfutás Németország és Ausztria ellenőrzéséért

SZÖVETSÉGES VERSENYFUTÁS NÉMETORSZÁG ÉS AUSZTRIA ELLENŐRZÉSÉÉRT 699 kai küldöttel való találkozóján sürgette az európai háborút lezáró békekonferen­cia megszervezését, mert „az idő erre megérett és ez a kérdés már az ajtón kopog­tat”. Hopkins a közelgő potsdami konferenciát tekintette a békeértekezlet elő­készítő fórumának. Sztálin úgy vélte, hogy a békekonferencia körüli bizonyta­lanság kedvezőtlen benyomást kelt és kívánatosnak tartotta az értekezlet he­lyének és idejének kijelölését. Hozzáfűzte: „Versailles-ban a Szövetségesek nem voltak megfelelően felkészülve, nem ismételhetjük meg ezt a hibát még egyszer”48 Sztálin még az angol miniszterelnöknél is jobban ragaszkodott a nagykoalíció háromhatalmi döntéshozatali elvének fenntartásához. A szovjet diktátor ezen a találkozón határozottan elvetette Németország felosztását, a szövetségesek kö­zös és egységes német politikájának elfogadását ajánlotta. Sztálin - a csalódott szerelmes hangján - az európai konfliktus lezárását követő amerikai elhidegü- lést azzal magyarázta, hogy „Németország háborús vereségének bekövetkeztével az amerikaiaknak nincs többé szükségük a Szovjetunióra. ”49 Truman viszont tartotta magát a roosevelti politikához. Churchill minden igyekezete ellenére 1945. július elejére visszavonatta csapatait a zónahatárokra.50 Zsukov marsall addig nem engedte a nyugati szövetségeseket a német fővárosba, amíg ez meg nem történt. Az amerikai, az angol és a francia katonák a szovjetek által felsza­badított Bécsben és Berlinben elfoglalhatták körzeteiket. Sztálin a szovjet csa­patokat rendelte vissza Ausztriában a saját övezetükbe. Megnyílt az út az újabb hármas találkozó előtt. Az amerikai diplomácia Roosevelt háború utáni terveire épített, melyek szerint a nagykoalíció fennmarad a békeidőben is, a békekötés gyorsan elérhe­tő, s a békerendszertől független Egyesült Nemzetek Szervezetében való ameri­kai részvétel garantálja a nemzetközi biztonságot. Az Európai Tanácsadó Bi­zottság és a három külügyminiszter rendszeres találkozóinak alternatíváját, új intézmény felállítását javasolták: a Külügyminiszterek Tanácsát. A Felszabadított Európáról szóló nyilatkozat háromoldalú formuláját Franciaország és Kína rész­vételével ötoldalúvá bővítették. A State Department 1945. június 27-ei emlé­keztetője a béketárgyalások és a területi rendezések közös eljárási módjára a legalkalmasabbnak a Külügyminiszterek Tanácsát találta. Nélküle folytatódna a jelenlegi zűrzavar, politikai stagnálás, gazdasági bizonytalanság, komoly ká­rokat okozna Európának és a világnak. Az amerikai külügyminisztérium hivat­kozott arra is, hogy az első világháborút követő Versailles-i békekonferencia az egymással ütköző követelések felforrósodott légkörében ülésezett. Eljárása las­sú és nehézkes volt. A kidolgozott okmányok ratifikálása elhúzódott. A State Department súlyt helyezett a többi szövetséges véleményének meghallgatásá­ra, nehogy azzal vádolhassák a nagyhatalmakat, hogy a kis államok érdekeinek figyelembevétele nélkül kormányozzák a világot és rendezik Európa sorsát. James F. Byrnes 1945. július 3-án vette át Stettiniustól az amerikai kül­ügyminisztérium vezetését. Byrnes javasolta Trumannak, hogy a Tanács előbb 48 NARA RG 43, PREM 3-4 Terminal (Potsdam) conference - records of meetings etc. Kiemelés tőlem - F. M. 49 NARA RG 43 uo. Kiemelés tőlem - F. M. 50 NARA EAC 1945. május 25-ei és 29-ei ülés jegyzőkönyvei.

Next

/
Thumbnails
Contents