A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)

Tanulmányok - II. - Bilkei Irén: Mohács előtt… Zala megye Jagelló-kori történetének vázlata

ZALA MEGYE JAGELLÓ-KORI TÖRTÉNETÉNEK VÁZLATA

67

Birtokok és birtokosok

Régóta ismert tény, hogy a birtokviszonyok változását sokszor nem a gazdaság, hanem a politika határozta meg. Az aktuális uralkodó és egy adott terület nemességének viszonyát az uralkodói kiváltságok és a birtokadományok jelzik. Zala megye birtokstruktúrája a Zsigmond-korra stabilizálódott úgy, hogy nem voltak sem királyi váruradalmak, sem hatalmas nagybirtokok; ez a tény határozta meg a Jagelló-kor birtokviszonyait is,42 amelyek majd csak Mohács után rendeződtek át.

Egy-egy nagybirtokos társadalmi-politikai-gazdasági súlyát birtokainak jövedelme és váruradalmainak száma határozta meg.43 Mivel a hatalom és a vagyon nem vált el egymástól, nyilvánvaló, hogy Zalában is a zászlósurakat látjuk viszont a váruradalmak birtokosaiként. Zala megyében királyi váruradalom már nem volt a Jagelló-kor kezdetén, a főúri családok közül az Alsólendvai Bánffyak 5, a Kanizsaiak 4, Ernuszt János 3 és Egervári László 1 várral rendelkeztek.44 A többi későközépkori vár jómódú középbirtokos nemesi családok kezén volt, pl. a Gersei Pethők rezi és tátikai, vagy a Hagymásiak szentgróti várai.45 Itt érdemes megemlíteni, hogy a Jagelló-kori Zalából jelenleg egy várépítési engedély is ismert, 1507. június 3-án Ulászló oklevélben engedte meg a köznemes Béri Istvánnak, hogy Bér possessió-n „castellum seu fortalicium ligneum aut lapi- deum" építhessen.46

A megye Jagelló-kori birtokmozgásai nem feltűnőek. Az Alsólendvai Bánffy család birtoklása folyamatos már az Anjou-kor óta és a 17. század közepéig az is marad. 1524-ben férfiágon kihalt a Kanizsai család, birtokaik Orsolya kezével egy évtized múlva Nádasdy Tamáshoz kerültek. A szintén kihalt Egervári család birtokai 1512-ben egy kölcsönös örökbefogadási szerződés alapján a Kanizsaiaké lettek,47 majd Nádasdy Tamásé. Csébi Pogány Péter és Zsigmond 1497- ben olyan megállapodást kötöttek, hogy magtalan haláluk esetére egymást kölcsönösen örökössé teszik.48 Csáktornya uradalma korszakunkban végig, egészen 1540-ig az Ernusztok kezén maradt. A Tátika és Rezi váruradalmát birtokló Gersei Pethő család mind befolyását, mind birtokait növelni tudta. A Sárkányok közül a már sokszor említett, az arisztokráciába eljutott Ambrus mellett a család többi zalai tagja a jómódú köznemesekhez tartozott.49

42 Rácz György: Zala megye birtokviszonyai az Anjou- és a Zsigmond-korban. In: Zala megye ezer éve. Főszerk. Vándor László, h. n. é. n. [Zalaegerszeg 2001.1 43^18.

43 Engel Pál: Vár és hatalom. Az uralom territoriális alapjai a középkori Magyarországon I—II. In: Honor, vár, ispánság. i. m. 162-194.; Horváth Richárd: Várak és uraik a késő középkori Magyar- országon. Vázlat a kutatás néhány lehetőségéről. In: Honoris causa i. m. 63-104.

44 Engel R: A magyar világi nagybirtok, i. m. 52-53.

45 Vándor László: A középkori várépítészet Zalában. In: Zala megye ezer éve i. m. 49-52.

46 MÓL DL 93 730. Lásd még: Horváth Richárd: Rendszertelenség a rendszerben? A késő középkori castellumok és az írott források. In: Kastélyok évszázadai, évszázadok kastélyai. Tanulmányok a 80 éves Koppány Tibor tiszteletére. Szerk. Feld István - Somorjay Selysette. Bp. 2008. 9-20.

47 Vándor L.: Kanizsa története, i. m. 243.

48 MÓL DL 47 030.

49 Bilkei Irén: Okleveles adatok az Ákosházi Sárkány család XVI. század történetéhez. In: Zalai Történeti Tanulmányok. Szerk. Bilkei Irén. Zalaegerszeg 1994. (Zalai Gyűjtemény 35.) 3-15. Vö.: ZML DL 173. = MOL DF 253 999. a Sárkány család birtokosztálya 1508-ból, ill. 1525-ből.