A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - V. - Erdődy Gábor: „A moralitásnak, ennek a hatalmas erkölcsi forrásnak egy egész nép vált részesévé...” (A politikus Antall József az 1956-os forradalomról és szabadságharcról)
652 ERDODY GABOR dár-kormány legitimációs kísérletének részét képező, időhúzó tárgyalásoknak minősítette.27 Az események irányát és tartalmát alapvetően meghatározó körülménynek nevezte a nemzetközi hátér 1956 őszén bekövetkezett, meglehetősen kedvezőtlen alakulását, azt, hogy a Nyugat figyelmét lekötötte a szuezi válság, miközben az USA elsősorban elnökválasztására koncentrált. Mindeközben Nagy Imre hiába bízott a kínaiakban, hiszen azok a leghatározottabban támogatták az antikommunista forradalom vérbefojtását.28 A levert szabadságharc örökségéről A szabadságharc utolsó napjainak tapasztalatait elemezve Antall felhívta a figyelmet arra, hogy az októberi napokban megszületett nemzeti egység a forradalom győzelme esetén bizonyosan „sokfelé ágazott volna.” Akárcsak 1848- ban, 1956 nagy személyiségei között is voltak feszülő ellentétek, sokan például őszintén hittek a szocializmus demokratikusabb változatában, ám „a leveretés- bármily tragikus is - megóvta a mitológiát.”29 A differenciálódás csíráinak nyílt megjelenését, a „paradicsomi egység” elmúlását a többpárti demokrácia természetes velejárójának tekintette, miközben figyelmeztetett arra is, hogy nézetkülönbség nélküli egység nem létezik, s az annak erőszakos létrehozására irányuló törekvéseket határozottan elvetette. A korrekt vitáknak a plurális demokrácia játékszabályai alapján történő lefolytatását ugyanakkor az egészséges demokratikus közösség működése, az egészséges nemzeti lelkiállapot nélkülözhetetlen alkotóelemének tekintette.30 A forradalom és a szabadságharc mérlegét megvonva Antall többször is megállapította, hogy 1956 a vereség ellenére is „a sikeresség számos vonását” felmutatta. Akárcsak a Rákóczi szabadságharc és 1848-49 után (a kudarcokat, s az óriási vérveszteséggel járó pusztulásokat, majd a megtorlásokat követően) sor került ugyanis a tanulságok levonására, a kompromisszumok kidolgozására. „Az ellenállásra képes nemzetek jutalmaként” értelmezte, hogy a retorziót követően Magyarországon „a legvidámabb barakk” néven ismertté vált, külön kelet-közép-európai modell született meg a puha diktatúra jegyében: a kádárizmus. 1956 ugyanis nyíltan leleplezte a létező szocializmus valódi természetét. Sokan felismerték, hogy a rendszer megreformálhatatlan (majd Gorbacsov vonja le a végleges következtetést! - szögezte le), s ezt követően a „Nyugaton nem lehetett már kokettálni a marxizmussal, a leninizmussal”, mert annak képviselői végérvényesen elveszítették politikai szalonképességüket. Mindez azonban- fejtette ki Antall - nem jöhetett volna létre a forradalom és a szabadságharc 27 Uo. A Kádár-kormány és az ellenzék tárgyalásairól 1. továbbá Kő András: Egy karszalag története. Antall József egykori miniszterelnök emlékei a forradalmi napokról. Magyar Nemzet 1997. október 22. 10. 28 Antall József: Történelmünk folyamatossága. In: Antall J.\ Modell és valóság II. I. m. 493. 29 Antall József 1990. október 23-i ünnepi beszéde 1956 nemzeti és világtörténeti jelentőségéről. In: Pálmány B.: Antall József országgyűlési beszédei i. m. 115. 30 Antall József: A forradalom és a szabadságharc 35. évfordulóján. In: Antall J.: Modell és valóság II. I. m. 221., 223.
