A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - V. - Burucs Kornélia: A víz a háztartásban
634 BURUCS KORNÉLIA jelent. Ezekhez képest a közegészségügyi követelményként jelentkező ivóvízellátás fejlesztése és a lakosság életszínvonalával összefüggő más vízügyi Vonatkozások (gyógyfürdők, vízi sport lehetőségek) a közigazgatáson belül kevgs törődést és súlyt kaptak. Ezt adataink is alátámasztják. 1945-ben mindössze a lakosság 22-23%-a részesült vezetékes vízellátásban, a csatornázott területen élők aránya pedig 17% volt. A közműves vízellátás túlnyomórészt Budapestre és néhány vidéki város belső területeire korlátozódott. Esetükben sem a lakásokba történő házi bekötésre kell gondolnunk, hanem az utcai (esetleg uqvpri) közkifolyóról, emeleti csapról való vízvételi lehetőségre, az emeleti folyosó végében kialakított közös vízöblítéses W. C.-re. Ám városaink jelentős rés&épen nem voltak vízi közművek, a falvakban pedig szinte ismeretlen volt a vezetékes vízszolgáltatás. (A szakirodalomban elfogadott adatok szerint 1945-ben a fyusi hálózat hossza nem érte el a 800 km-t, az ellátottak száma pedig alig ha]adta meg a 100 ezer főt.2) A falusiak zöme a portáján ásott kútjaiból fedezte a miaga (és állatai) szükségletét, melynek vizét a közeli istállóból, trágyadombból, ppce- gödörből a talajvízbe szivárgó szennyeződés, valamint a nyitott kutakat felülről veszélyeztető por, rothadó növényi hulladékok, állati tetemek fertőzték, gyakori megbetegedéseket, sőt járványokat okozva. Államosított vízügy - a „szocialista iparfejlesztés” szolgálatában 1945 után az első néhány évben döntően a háborúban megsérült közraű- vek helyreállítási munkái zárultak le. A politikai „fordulat évében”, 194(ppan sor került a vízügyek államosítására (benne a kútfúróiparral). Az ország vízbázisai és vízi műtárgyai köztulajdonba kerültek, s az állam határozta meg a vízellátási fejlesztések sorrendjét, finanszírozási módját. A kormány az ekkqr felállított Országos Vízgazdálkodási Hivatalt (OVH) bízta meg az ország ivóvíz-ellátási és csatornázási munkatervének elkészítésével. A pár hónapos rohammunkában elvégzett felmérés összefoglalója szerint „a jelenlegi állapotokc)n segíteni csak hosszú, tartós, szervezett munkával, és igen nagy anyagi áldoztok árán lehet”. (Az országos fejlesztési szempontokra hivatkozva az OVH el^ggor- ban a nehézipari, másodsorban a szénbányák, valamint a velük kapcsolatos lakótelepek közművekkel való ellátását tűzte ki célul, a falvakban pedig mi htégy 13 ezer közkút létesítését javasolta.3) Az ivóvíz-ellátási célok megvalósítása azonban lassan haladt. Az 195p-es évek közepéig a gazdaságpolitikában a nehézipari beruházások, a termelq ágazatok fejlesztése élvezett elsőbbséget. A fő cél az - amúgy rendkívül vízigenyes 2 A falvakban a 20. század első felében legfeljebb néhány gazdasági, ipari üzem (malom, szeszfőzde stb.) ellátására, vagy szénbányákhoz kapcsolódó telepeken, illetve a Balaton egyes üdülő fajvaiban épültek helyi vízművek, amelyek a lakosságnak csak szűk körét látták el megfelelő ivóvízzei. Az Országos Vízgazdálkodási Hivatal felmérése szerint 1948. december 31-én az ország „kereke^ 4250 községből vízvezetéki vízzel ellátottnak csak 8 tekinthető, közcsatorna csak 4 községben” volt. fn: Az ivóvízellátás és csatornázás fejlesztése. Bp., 1948. december 3 Az ivóvízellátás és csatornázás fejlesztése, i. m. 55. - Tervek 1948-at követően is szü]eftek: 1952- ben a kormány országos vízgazdálkodási keretterv kidolgozását rendelte el, melynek y^zlata 1953- ra készült el, amit az MTA 1954. évi közgyűlésén nyilvánosan is megvitattak.
