A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - V. - Balogh Margit: „A bíboros már nem lakik nálunk”. Mindszenty József bíboros érsek távozása a budapesti amerikai nagykövetségről (1971. szeptember 28.)
626 BALOGH MARGIT lesz - névleg a fennhatósága alatt maradhasson. Mindszenty a „sede plena” („betöltött székkel”, vagyis fizikailag távol van ugyan érseki székétől, de egy- házjogilag betölti azt, tehát nincs üresedés) megoldást ellenezte, továbbra is az „impeditus” („akadályoztatott”) minőségéhez ragaszkodott. Mindszenty nyilván azért szerette volna, ha továbbra is „impeditus” megjelölést kap, mert abban a politikai akadályozottság is kifejeződik. A „sede plena” viszont neutrális, azt is jelentheti, hogy például gyógykezelésen tartózkodik külföldön, és azalatt apostoli adminisztrátor vagy káptalani helynök vezeti „sede plena” az egyházmegyét. Távozásáról nem kívánt semmiféle nyilatkozatot adni. Az elvárt hallgatással kapcsolatban kizárólag a Szentszék illetékességét fogadta el annak megítélésére, hogy véleménynyilvánításai vagy cselekedetei ártanak-e vagy sem a szentszéki-magyar kapcsolatoknak, de a Kádár-rendszer bármely politikusának vagy tisztviselőjének jogosultságát teljesen elvetette. Ráadásul ezzel a megjegyzésével Mindszenty áttételesen megígérte, hogy kerül minden olyasmit, amely keresztezné a Szentszék lépéseit, miközben az a magyarországi egyházi helyzet javítására törekszik. Hogy a teljes szilenciumot is vállalta volna, arra csupán Cheli tanácsos szavai utalnak: „a bíboros már szavát adta, hogy nem beszél többé a magyar politikai helyzetről”.18 A bíboros kijelentése - függetlenül attól, hogy aláírta vagy sem az emlékeztetőt - eldönti azokat az utólagos kételyeket, hogy tudott-e egyáltalán Mindszenty a hallgatásról mint feltételről. Láthatóan tudott, csak annak mélységét és tartalmát nem tárták - nem is tárhatták - fel előtte részleteiben, és tán ő maga sem gondolt bele, ezért érinti majd később oly érzékenyen az elvárással való szembesülés, és jelenti ki: tévedés arra következtetni, hogy ő kész lett volna publikációit és nyilatkozatait a kommunisták kívánságainak megfelelően egy előzetes cenzúrának alávetni.19 Az emlékiratok sorsát érintő negyedik pont sokkal inkább felzaklatta, mint az önként vállalt háttérbe húzódás. Az amerikaiak régóta úgy látták, a bíboros döntésében, hogy elhagyja a követséget és az országot, lényeges elem az a remény, hogy ily módon biztosíthatja emlékiratainak kiadását, és azzal nemcsak másfél évtized szellemi munkáját koronázná meg, hanem az elmúlt 23 év során tanúsított viselkedését is igazolhatná hívei előtt. Meglátásukat igazolják a fejlemények. Mindszenty, hogy enyhítse a publikálási tilalmat, megmutatta a kéziratot Zágonnak, aki - miután megismerkedett az emlékiratok tartalmával - már nem látta akadályát, hogy a szöveg egy jelentős része még a bíboros életé18 NARA RG 84. Foreign Service Posts of the Department of State. Hungary; Budapest; Subject Files Relating to Cardinal Mindszenty, 1956-1972. Entry 2691B, Box 5. Cardinal Mindszenty July- December 1971. 4337. sz. távirat a római amerikai nagykövetségről a washingtoni külügyminisztériumnak és a budapesti nagykövetségnek, 1971. július 9. - Cheli ezt később is megismételte, amikor Mindszenty római tartózkodását értékelte: „Számukra az a leglényegesebb, hogy Mindszenty megtartsa a pápának tett ünnepélyes ígéretét (nem avatkozik a magyar egyházi ügyekbe, nem tesz semmit az ország érdekei ellen, nem nyilatkozik, nem publikál). Eddig a szavát tartja.” ÁBTL 3.2.9. R-8-009/1. 96. „Vecchio”. Feljegyzés, Budapest, 1972. január 10. Tárgy: 1971. október 11-i római nagykövetségi távirat. 19 MAL 060. dosszié. Mindszenty József levele VI. Pál pápához. Bécs, 1972. március 10. Közzétette németül Adriányi, Gabriel. Die Ostpolitik des Vatikans 1958-1978 gegenüber Ungarn. Der Fall Kardinal Mindszenty. Herne, 2003. 160-161. (Studien zur Geschichte Ost- und Ostmitteleuropas, 3.) 102-106.
