A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - V. - Baráth Magdolna: Az emigrációs politika új útjai az 1956-os forradalom után. Kísérlet a magyar emigráció megnyerésére és felbomlasztására az 1956-os forradalmat követően
615 ri, személyhez szóló hangja mellett - a levelek a konkrét „ténypropaganda” eszközeivel hassanak: elsősorban olyan országokkal erősítsék a kapcsolatot, ahol nagyobb az emigránsok száma, „hatékonyabb a hidegháborús hírverés”, és ahol nem volt magyar külképviselet. Az MVSZ 1960 tavaszára az ún. régi és új emigráció köreiben már mintegy 40 ezer személy pontos címét gyűjtötte össze, 6-7 ezer családdal folytatott levelezést.33 Az emigrációnak szánt Magyar Hírek című lap szerkesztőségének újjászervezése eredményeképpen (a szerkesztőség létszáma 1959 márciusában egyről 13 főre növekedett) javult a lap külseje és tartalma, példányszáma a korábbi 7-8 ezerről 30 ezerre emelkedett, amelyből a jelentés megtárgyalásának időpontjában 28 ezer példányt egyéni címre küldtek. A külföldön élő magyar értelmiség számára indították meg a Hungarian Quarterly című angol nyelvű negyedéves folyóiratot, amelyben politikai, társadalomtudományi, kulturális anyagokat kívántak közölni.34 A magyar vezetés akkorra már végérvényesen napirendre tért afelett és tudomásul vette, hogy kb. 150 ezer ötvenhatos „disszidens” nem kíván hazatérni. Ezzel kapcsolatban azonban nem lehetett megkerülni az itthon maradt szülőkkel, rokonokkal való kapcsolattartás kérdését. Kádár János - miközben azon a véleményen volt, hogy nem szükséges, hogy a szülők látogatását tömegesen megengedjék - sürgette a kérdés tanulmányozását és olyan rendszabályok kidolgozását, „ami számunkra elfogadható és járható út, s mégis a kérdés bizonyos fajta megoldását jelentené”.35 A megoldást a konzuli útlevelek bevezetésében látták: „Ez az intézkedés része annak a hosszú távra szóló munkának, amelyet a magyar emigráció bom- lasztása és a többség megnyerése érdekében folytatunk” - fogalmazott az erre vonatkozó előterjesztés.36 Az MSZMP KB Politikai Bizottsága 1960. október 18-ai ülésén elfogadott határozat előírta, hogy mind nagyobb emigrációs csoportok lojalitásának biztosítása érdekében útlevél- és vízumkérelmeik elbírálásánál arra kellett törekedni, hogy a lojális magatartást tanúsítók kérelmét ne utasítsák el. Külpolitikailag alkalmas időpontban felhívást kívántak közzétenni, amely szerint az engedély nélkül külföldre távozott személyeknek - beleértve azokat is, akik az 1956-os forradalom után hagyták el az országot -, amennyiben magyar állampolgárságukat meg kívánták tartani, két éven belül nyilvántartásba vétel végett jelentkezniük kellett a magyar külképviseleteken. A jelentkezőket - ha nem követtek el bűncselekményt és nem tanúsítottak Magyar- ország érdekeit sértő magatartást - jegyzékbe kellett venni és részükre magyar úti okmányt kellett kiadni, amellyel a jelentkezés után egy év elteltével rokonlátogatás céljából hazautazhattak.37 AZ EMIGRÁCIÓS POLITIKA ÚJ ÚTJAI AZ 1956-OS FORRADALOM UTÁN 33 MOL M-KS 288. f. 7/78. ő. e. Előterjesztés az MSZMP KB Titkárságához a magyar emigráció felé irányuló propagandatevékenységre vonatkozó politikai bizottsági határozatok végrehajtásáról. 34 Uo. 36 MÓL M-KS 288. f. 7/78. ő. e. Kádár János hozzászólása az MSZMP KB Titkárságának 1960. május 17-ei ülésén. 36 MÓL M-KS 288. f. 30/1961/2. ö. e. Jelentés a disszidensek hazalátogatására és hozzátartozóik kiutazására vonatkozó politikai bizottsági határozat végrehajtásáról. 37 MÓL M-KS 288. f. 5/205. ő. e.
