A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - V. - A. Sajti Enikő: Tito 1947-es magyarországi látogatásának előzményei
604 A. SAJTI ENIKŐ demokratikus fejlettség szempontjából (...), messze vagyunk attól, hogy Jugoszláviát gazdasági és politikai téren utolérjük (...), fokozott erővel arra kell törekednünk, hogy nagy barátunk és szövetségesünk, Jugoszlávia példáját kövessük (...) ”62 A Borba c. belgrádi lap vezércikkében többek között az új Jugoszlávia magyarokkal kapcsolatos politikáját méltatta, amelyről egyébként a tárgyalások alatt egy szó sem esett. Mint a lapban olvashatjuk: „Az új Jugoszlávia Magyarországgal szembeni viszonyában a leghatározottabban elvetette azt a politikát, amely az egész magyar nép, vagy az országunkban élő magyar kisebbség elleni vádaskodásban és gyűlöletben tombolná ki magát azokért a bűncselekményekért és támadásokért, amelyeket a magyar fasiszták elkövettek. (...) Jugoszlávia nemzetiségeinek a legteljesebb egyenjogúságot, mindazokat a jogokat, amelyek megilletik, biztosította.”63 Az újvidéki Magyar Szó, jó tanítványként, felmondta a leckét. Felidézte azt a hatalom által terjesztett mítoszt, ha Draza Mihailovic csetnikjei győztek volna, az az „akasztófák és sortüzek” politikája lett volna. Ezzel szemben Tito Jugoszláviája „a szabad magyar szó, szabad magyar dal, munka és föld a magyarnak, könyv, iskola, színház, magyar képviselő, egyenjogúság és testvériség” országa.64 Az úttal kapcsolatban Rex József, a belgrádi magyar követség titkára, aki Belgrádiéi kezdve kísérte a marsall vonatát, egy korántsem hízelgő, mégis jellemző epizódot jegyzett fel visszaemlékezésében: „Tito különvonatán Belgrádból rajta voltunk Szántó követ és jómagam is. Nehezemre esik ünneprontónak lenni, de Tito arany késsel és villával etette Rosenthal tányérból sonkával Tigris nevű farkaskutyáját. Alig egy héttel előbb voltam az ifjúsági vasútvonal építésénél a boszniai hegyekben, ahol hóban és fagyban dolgoztak a lelkes fiatalok, napi fél kg kukorica kenyér és napi két leves mellett. ”6S A barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződést december 8-án, a parlament épületében, a minisztertanács termében Dinnyés Lajos miniszterelnök és Josip Broz Tito miniszterelnök írták alá. A magyar parlament 1948. január 13-án ratifikálta, és a megerősítő okiratok január 20-án, Belgrádban történt kicserélésével lépett életbe.66 A három paragrafusból és hat szakaszból álló szerződést 20 évre kötötték. Az első szakasz véleményem szerint egy konkrétan meg nem határozott integráció lehetőségére utalt, amikor így fogalmazott: >rA Magas szerződő Felek megegyeznek abban, hogy a két ország közötti szoros együttműködés megszilárdítása céljából erőiket országaik és népei érdekében a kipróbált és tartós barátság politikájának jegyében egyesíteni fogják. ” A szerződés további részei, ellentétben a jugoszláv-albán és jugoszláv- bolgár baráti szerződésekkel, nem utaltak konkrétan egy szorosabb gazdasági, pénzügyi, vagy éppen katonai integráció irányába. Ugyanakkor nem véletlen, hogy az MKP lapjában a Szabad Népben Gimes Miklós Új nagyhatalom! cím62 Népszava, 1947. december 6. Igaz szívvel köszöntjük Titót!, valamint Szabad Nép, 1947. december 10. Losonczy Géza: Eredmények és tanulságok. 63 Borba, 1947. december 10. 64 Magyar Szó, 1947. december 7. 65 Rex J.: A Magyar-Jugoszláv Társaság története, i. m. 48. 66Az 1948. évi IV törvény szövegét lásd http://www.l000ev.hu/index.php?a=3¶m=8286
