A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - V. - A. Sajti Enikő: Tito 1947-es magyarországi látogatásának előzményei
592 A. SAJTI ENIKŐ unió és Jugoszlávia közötti gazdasági, katonai együttműködést és a jugo- szláv-albán viszony kérdését vetette fel. Igen öntudatosan sürgette a szovjetek gazdasági segítségét ambiciózus ötéves tervükhöz, és biztosította Sztálint, hogy „a jugoszláv kormánynak nincs szándékában más hatalmak tőkéjét beengedni gazdaságábaAz eddigi ismereteinkhez képest új információkat nyújt a tárgyalásoknak az a része, amikor Tito egyenesen arra kérte a szovjeteket, hogy szovjet-jugoszláv vegyes vállalatok létesüljenek az ásvány- és érckészlet kitermelésére, mert hiányoznak hozzá a szükséges gépek. A tárgyalások végén Tito tájékoztatta Sztálint a magyar-jugoszláv kapcsolatokról is. „Tito elmondta, a jugoszláv kormány úgy döntött, hogy nem fogja felvetni a Magyarországgal szembeni jugoszláv területi követelést (a bajai háromszög tekintetében) a Miniszterek Tanácsában.” Egyúttal „elégedettségét fejezte ki”, olvashatjuk a jegyzőkönyvben, hogy aláírták a jóvátételi egyezményt Magyarországgal. Sztálin ennek kapcsán mintegy helyeslőén megjegyezte, „ha Magyarország békés kapcsolatokra törekszik Jugoszláviával, akkor Jugoszláviának támogatnia kell e törekvéseket”, annál is inkább, emlékeztette nem minden célzás nélkül Titót, mert Jugoszláviának „elsősorban a Görögországhoz és Olaszországhoz fűződő kapcsolataiban vannak nehézségei.”19 A magyar koalíciós pártok közül elsősorban a kommunisták tartották fontosnak a Jugoszláviával történő minél szorosabb kapcsolatok kiépítését, mivel belpolitikai pozícióik erősödésének külső hátországát látták benne. Jugoszlávia a korabeli kommunista politikai és pártzsargonban a népi demokratikus fejlődés mintaországaként jelent meg. Követendőnek, példaértékűnek tartották Jugoszlávia belső rendszerét, bár külpolitikai okok miatt 1947-ig nyíltan nem beszélhettek annak egypártrendszerű, szovjet típusú modelljéről. De nemcsak az MKP tekintett így Jugoszláviára. 1945-ben jelent meg például a radikális párti Geleji Dezső tollából a Tito és az új Jugoszlávia c. kiadvány20, amely Jugoszláviát mint a demokrácia igazi hazáját emelte piedesztálra, és azzal a céllal íródott, hogy bemutassa „milyen borzalmas küzdelmekkel telt e bátor és okos nép élete az első Karagyorgye-felkeléstől kezdve Tito marsall diadalmas partizánháborújának befejezéséig. ” Geleji felfogásában a délszláv nemzeti mozgalmak és a délszláv állam fejlődése a Tito vezette demokratikus, föderatív Jugoszlávia megalakulásával elérkezett csúcspontjához, hiszen az ide vezető harcban „csodálatos világossággal bontakoztak ki a demokratikus népek ideális törekvései, amelyek azt célozták, hogy a szabadságot és a haladást megőrizzék a fasizmus és a támadás sötét erőivel szemben. ” Tito és népe „fiainak vérével vásárolta meg a szabadságát.”21 A jugoszláv állami, hatalmi struktúrára, szervezetekre mintaként tekintettek, amit jelez az is, hogy például a Honvédelmi Minisztérium po19 Európa kettészakítása és a kétpólusú nemzetközi rend születése (1945-1949). Szerk. Mezei Géza. Új Mandátum Könyvkiadó, Bp., 2001. 175-178. 20 Geleji Dezső'. Tito és az új Jugoszlávia. Dante Könyvkiadó, 1945. Geleji Dezső (1896-1969): politikus, újságíró. A Galilei Kör tagja, titkára. 1919 után a Szerb-Horvát-Szlovén Királyságba emigrált, egy időben Linder Béla volt hadügyminiszter titkára volt. 1945 után visszatért Magyarországra, a Magyar Radikális Párt egyik vezetője, a Magyar Nemzet főmunkatársa. 21 Geleji D.: Tito és az új Jugoszlávia i. m. 58-59.
