A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)

Tanulmányok - IV. - Vonyó József: Kísérlet a magyar társadalom totális megszervezésére, 1933-1936

568 VONYÓ JÓZSEF port munkájának kereteit a helyi elnökség, illetve választmány szabta meg. Ez annak ellenére alárendeltséget jelentett, hogy az elnökségnek a tagjai voltak a csoportok vezetői, a választmánynak pedig azok tagjai is. A csoportok munka­terveit az „országos központi útmutatás alapján” kellett kialakítani és végre­hajtani. Mindez a központi akarat maradéktalan érvényesítését szolgálta. Annak ellenére, hogy a helyi csoporttagok kiválasztása során a „résztudásnak és szaksze­rűségnek” kellett érvényesülnie. A munkájukat irányító csoportvezetőnek azon­ban olyan tekintélyes, mozgékony, tettre kész, „erős kivitelezési képességű” sze­mélyeket kellet jelölni, akik egyrészt „csoportjuk feladatait jól ismerik, abban gya­korlati tapasztalatokkal bírnak, vagy akiknek ez hivatásuk körébe tartozik”. Meg­kerülhetetlen kritérium volt azonban, hogy a jelölt „legyen a Nemzeti Egység Pártszervezetének meggyőződéses, lelkes híve”.35 Vagyis: a munka sikere érdeké­ben érvényesíteni kívánták a szakmai szempontokat - de a politikai céloknak alá­rendelve. A szabályozás elemeit pedig ez utóbbi határozta meg. A női csoportoknak mindenekelőtt a „különleges női kérdésekkel” kellett foglalkozniuk. A családon belüli helyzetükön túl olyan, a konzervatív pártok­ban ekkor tájt még alig felvetett társadalmi problémák megoldását várták tő­lük, mint „a nők kereseti pályákon való elhelyezkedése, a nők politikai tevé­kenysége”. Feladatukká tették, hogy valamennyi jóléti akció élére álljanak tele­pülésükön. Mindenekelőtt ún. „szegénykatasztert” kellett készíteniük a rászo­rultakról, s azok megoldandó problémáiról. A szegénygondozás keretében meg kellett szervezniük étkeztetésüket a „Nemzeti Egység népkonyhájáénak mű­ködtetése (ehhez alapanyagok és az ételt megfőző női tagok biztosítása), vagy „soros étkeztetés” (a szegény helybeliek naponta más családnál történő étkez­tetése) révén. Szükség esetén pénzsegély vagy természetbeni segítség nyújtását szolgáló gyűjtési akciókat kellett szervezniük. A szegény sorsú betegek ápolása érdekében egészségügyi tanácsadást, orvosi ellátás biztosítását, lehetőség sze­rint egy családi házban a „Nemzeti Egység beteggondozója” berendezését vár­ták tőlük. A „Nemzeti Egység egyik legfőbb céljának: egy erős nemzedék biztosí­tásának” garanciájaként helyeztek különösen nagy hangsúlyt az anya- és csecse­mővédelemre, melynek teendőit - a „Nemzeti Egység szülőotthonának és napkö­zi otthonának” felállítást is beleértve - kiváltképp részletesen szabályozták. A társadalom lelki egészségének, erkölcsi erejének javítása érdekében kellett gon­doskodniuk a börtönbüntetésüket töltők és börtönviseltek gyermekeinek nevel­tetéséről. Változatlan feladatuk volt a „Nemzeti Egység Karácsonyfája” ünnepé­nek megrendezése.36 Mindez - a konkrét feladatteljesítés révén, de azon túlme­nően - a nők politikai aktivizálását is szolgálta. Az ifjúsági csoportok legfontosabb tevékenységi területe - a fiatal korosz­tály politikai nevelése, illetve szórakozást szolgáló mulatságok rendezése mellett - a testedzés, a település sportéletének szervezése volt. Ennek intézményi kere­tét biztosította volna a „Nemzeti Egység Testedző Csapatának” létesítése, mely­be - lehetőség szerint - be kellett olvasztani a településen már működő sport­35 Uo. 283-284. 36 Útmutatás a Nemzeti Egység Szervezete női csoportja részére. Stádium Sajtóvállalat, Bp., 1935. Közölve In: Gömbös pártja. I. m. 287-297.

Next

/
Thumbnails
Contents