A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)

Tanulmányok - IV. - Székely Gábor: A brit, a francia, a német és a szovjet diplomácia a II. világháború előestéjén

558

SZÉKELY GÁBOR

A végjáték

1939. augusztus 24-én, a német szovjet paktum megkötésének másnapján, Sir Horace Wilson, a Müncheni Egyezmény előkészítője, a brit-német kapcsolatok „felelőse”, a miniszterelnök legközelebbi munkatársa - ekkor a Downing street 10-ben volt a kabinetje - kereste meg az USA londoni követét, Joseph Ken- nedyt, aki köztudottan az apeacementet és a német orientációt támogatta. Wilson a miniszterelnök, Chamberlain kérését tolmácsolta: „gyakoroljon az elnök nyomást a lengyelekre” annak érdekében, hogy változtassanak eddigi álláspontjukon és kezdjenek tárgyalásokat a németekkel Danzigról és a korridorról. Jelezte egyben, hogy a miniszterelnököt aggasztja, hogy Nagy-Britannia feltétel nélkül elkötelezte magát (unequivocally obligated itself) márciusban Lengyelország mellett egy lengyel-német háború esetében. Kennedy telefonon vette fel a kapcsolatot a külügyminisztériummal, egyben jelezte, hogy a britek „tudják, hogy nem lesznek képesek eleget tenni kötelezettségvállalásuknak” a háború kirobbanásakor. Roosevelt azonnal visszautasította Chamberlain kérését, aki, amint azt Kennedy megjegyezte, „elvesztette minden reményét a béke lehetőségében”. S történt ez annak ellenére, hogy Chamberlainnek mély meggyőződése volt, hogy a háború értelmetlen, mivel „Mindezek után, mi nem vagyunk képesek megvédeni a lengyeleket. Csak a revans olyan háborújára kényszerülünk, amely Európa lerombolását fogja jelenteni.”36

Két távirat Varsóból

S következzen a háborút megelőző utolsó két napban keletkezett, Varsóból küldött rövid, de a helyzet drámaiságát, valamint Chamberlain elképzeléseinek teljes megalapozatlanságát is jelző két távirat. Jelzik, a diplomácia nyelvezetét értőknek: a briteknek nincs más választása, mint a háború.

H. Kennard brit követ távirata a külügyminiszternek, 1939, augusztus 30, Varsó:

„1. Biztos vagyok benne, hogy lehetetlen rábírni a lengyel kormányt, hogy azonnal küldje M. Becket, vagy bármely más képviselőjét Berlinbe, megvitatni Herr Hitler területekre tett javaslatát. Ok minden bizonnyal hamarabb választanák a harcot, és inkább a vereséget, mint hogy egy ilyen meg36 U. S. Department of State, Foreign Relations of the United States, 1939, General, Vol. I, Washington, 1956., 355. A sokak által és többféleképpen értelmezett dokumentummal foglalkozik többek között A. J. P. Taylor. The Origins of the Second World War. Greenwich, Fawcett Premier 1965. 262.; David E. Koskoff: Joseph E Kennedy. A Life and Times. Englewood Cliffs, Prentice-Hall, 1974, 207. Valamint egy ellenkező jelű interpretáció Roosevelt elnök születésének 100. évfordulóján: „Roosevelt szerette magát a béke emberének feltüntetni az amerikai nép és a világ előtt. Ez ma a leginkább elfogadott kép róla. Azonban Roosevelt cinikusan visszautasította azt a hatalmas lehetőséget, hogy tegyen a béke érdekében, amikor arra módja lett volna.” Mark Weber: President Roosevelt’s Campaign To Incite War in Europe. http://www.ihr.org/jhr/v04/v04pl35_Weber.html (Letöltés ideje: 2011. december 22.)