A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)

Tanulmányok - IV. - Székely Gábor: A brit, a francia, a német és a szovjet diplomácia a II. világháború előestéjén

Székely Gábor

A BRIT, A FRANCIA, A NÉMET ÉS A SZOVJET DIPLOMÁCIA A II. VILÁGHÁBORÚ ELŐESTÉJÉN

Vizsgálóbizottság Moszkvában

Az irodalomban gyakran felidézett pillanat 1939. május 2-ának estéje, amikor Maxim Litvinov, a Szovjetunió népi komisszárja, a külügyek (NARKOMINGYEL) irányítója szinte szótlanul hallgatja a vizsgáló bizottságot, amely majd évtizedes munkájának megítélésére jött létre. A bizottság tagja volt Vjacseszlav Molotov, a Szovjetunió Népi Komisszárjai Tanácsának (hogy a minisztertanács korabeli elnevezését pontosan említsük, magyarul elterjedtebb a Népbiztosok Tanácsa elnevezés) elnöke, vagyis az államelnök, mellette a már akkor félelmetes hírű Lavrentyij Berija, a belügyi népbiztosság (NKVD) főnöke. (A rettegett, a fél évvel korábban leváltott Nyikolaj Jezsov, a tömeges kivégzéseket levezénylő, akkorra már letartóztatott (és hamarosan kivégzett) helyettese volt, majd utóda, ő sem kerülte el sorsát.) Molotov keményen szólt: „Elég volt Litvinov liberalizmusából, gyökerestől fogom kitépni azt a zsidó darázsfészket.” (Ti. a Külügyi Népbiztosságot - Sz. G.) A tetemrehívás nem lepte meg Litvinovot, felkészült a nem sok jót ígérő „beszélgetésre”. Annak végén, igazi diplomataként, rezignál- tan, nyugodt, indulatoktól mentes hangvétellel Molotovot javasolta utódának.1

E jelenetet összekötve Sztálinnak egy hónappal korábban, az SZKP kongresszusán elhangzott beszédével, hangsúlyozzák a fordulatot: az angol orientációt 1939 tavaszán a németek felé fordulás váltotta fel. Gondosabban vizsgálva a dokumentumokat azonban nyilvánvaló: fordulat nem történt, legföljebb hangsúlyeltolódás volt észlelhető. A történet, ami a szovjet diplomáciát illette, ugyanis némileg korábban kezdődött.2 Fordulatra inkább a német diplomáciában került sor - ott is néhány hónappal Litvinov menesztése előtt.3 A fordulat lényegében a

1 The Diplomats 1939-1979. Ed. Gordon A. Craig and Francis L. Loewenheim. Princeton Universty Press, 1953. 1981. 68. Litvinov közvetlen munkatársainak többségét akkorra már letartóztatták, egy részüket kivégezték. Molotov visszaemlékezésében úgy vélte: „Litvinov életben maradása a véletlen műve volt." Ezzel szemben nyilvánvaló, hogy inkább Sztálin számító taktikájának ismert sztereotípiája érvényesült - tartalékolni a másik alternatíva kártyáját. Litvinov az 1941. november 7-ei katonai díszszemlén ismét Sztálin mellett jelenhetett meg a Lenin mauzóleum mellvédjén, majd a Szovjetunió nagykövete lett Washingtonban, később külügyminiszter helyettes. Uo. 68-69.

2 A leegyszerűsítő értékelések tipikus példája Laurence Rees könyve, amely a Molotov-Ribbentrop paktummal kezdi a történetet, azt a „diplomáciatörténet egyik legnagyobb pálfordulásaként” értelmezve. Laurence Rees: Zárt ajtók mögött. Sztálin és a Nyugat politikai játszmái. Alexandara Kiadó, 2011. 13.

3 Igen elterjedt az a megközelítés is, amely a Molotov-Ribbentrop paktumot visszavezeti 1922-ig, a Rapallóban megkötött német-szovjet átfogó, a diplomáciai kapcsolatoktól a legnagyobb ke