A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - IV. - Somogyi Éva: A nyugdíj. (Az Osztrák-Magyar Monarchia közös minisztériumaiban szolgáló magyar tisztviselők nyugdíja)
rosszakkal helyettesítik. Ilyen óra azonban alig lehetséges. Az állami szolgálat azonban csak ilyen formában létezhet, mert azon a fejlettségi szinten, amelyet mára elért, különben vége volna. A tisztviselőtől tehát nem azt követelik, hogy értse azt, amivel a hivatal foglalkozik, hanem hogy buzgón elvégezze a rá osztott feladatokat, anélkül, hogy az ügyek egészével tisztában volna. Erre a hivatali funkcióra Risach alkalmatlannak tartotta magát. Mindig is szívesen voltam ura a magam cselekedeteinek - magyarázza - és mindig akartam látni azok eredményét. Hogy valamit csak azért tegyek, hogy az előírásnak megfeleljek, kínos volt számomra. Nem csináltam szívesen olyan dolgokat, amelynek a célját nem ismertem. Belőlem két dolog hiányzott ahhoz, hogy az állam megfelelő szolgája legyek, az engedelmesség, és az a képesség, hogy beleépüljek egy nagyobb egészbe, amelynek részeként olyasmiért dolgozzam, aminek a célját valójában nem ismerem. Mindig az egészen akartam változtatni és a tartóoszlopokat javítani. Az én tulajdonságaim inkább egy művész tulajdonságai és ezek a tulajdonságok inkább gátolják, mint elősegítik az állami szolgálatot.36 Risach báró szerény körülmények közül indult, a megélhetésért választotta az állami hivatalt, fokozatosan emelkedett a rangjában, a császár közelébe került, „majdnem a barátja lesz,” az uralkodó bárói rangra emeli. De minthogy „tulajdonságai inkább egy művész tulajdonságai és ezek a tulajdonságok inkább gátolják, mint elősegítik az állami szolgálatot”, amikor jelentős vagyonra tesz szert (nem hivatali keresetéből, hanem családi örökségből), felhagy a hivatalnok léttel, birtokot vásárol, ahol nemcsak ő maga él a tudománynak és művészeteknek, hanem a környezetében lévőknek is biztosítja az alkotás lehetőségét. A szakképzettség és műveltség a bürokrata társadalomban a polgárosodás megnyilvánulása és kísérőjelensége. A szakképzettségnek és műveltségnek, valójában a kettőnek együtt, különös jelentősége lesz. A diplomatapálya bizonyos polgárosodásával párhuzamosan a pályára való felkészülés során és a hivatali gyakorlatban megszerzett közös tudásnak és műveltségnek meghatározó szerepe lesz abban, hogy a társadalmilag egyre kevésbé homogén bürokráciát szociokultúrális közösségé-egységgé forrassza. Ugyanakkor a polgárosodás és a hivatalnok lét ellentmondásba is kerül egymással; a polgár önálló, személyében felelős döntéseiért, ahogy Risach báró is igényelné; a hivatalnok egy gépezet része, cselekedeteit hivatali felettesei, a hivatali hierarchia határozza meg. Ebből a kötöttségből akart menekülni Stifter hőse - és nemcsak ő. Még vezető külügyi tisztviselők is gyakran panaszkodtak amiatt, hogy tevékenységüknek alig van befolyása a dolgok menetére. Csak jelentéstevők vagyunk, a döntéseket a Ballhausplatzon hozzák - panaszkodnak a külszolgálatiak; míg a Ballhausplatz hivatali szobáiban robotolók irigykedve tekintenek diplomata társaikra, akik mégiscsak a császárt képviselik a külföldi udvarokban.37 Éppen ezért feltűnően sokan követték Risach bárót, számosán akadtak, akik szolgálatuk befejeztével az önálló cselekvést választották; hivatali tapasztalataikat is felhasználva, szellemi alkotással igyekeztek új tartalmat adni életüknek.38 A KÖZÖS MINISZTÉRIUMOKBAN SZOLGÁLÓ TISZTVISELŐK NYUGDÍJA 523 36 L. a regény Vallomás c. fejezetét. Uo. 551-614. 37 A kérdésről részletesen: Somogyi É.: Hagyomány és átalakulás i. m. 149-159. 38 A vezető diplomaták irodalmi tevékenységéről 1. uo. 209-237.
