A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - IV. - Mezey Barna: Miniszterbuktatás 1871-ben. Horvát Boldizsár igazságügy-miniszter lemondása
MINISZTERBUKTATAS 1871-BEN 463 veket, oly jelszavakat tűzni zászlajára, amelyeket vagy egyáltalán nem, vagy pedig csak a haza veszélyével érvényesíthetne ... vajon eddig is mit eredménye- zet önök közjogi oppositiója? Elsősorban azt, hogy hamis demarcationalis vo- nalt húzva a létező pártok közt, elkülönözte azokat, kik a belreformok kérdésében, mint elvrokonok ültek volna együtt és akik most, mint politikai ellenfelek küzdenek egymás ellen.” Ezzel Horvát Boldizsár a magyar pártszerveződés legnagyobb rákfenéjét határozta meg, azt ugyanis, hogy nem ideológiai irányzatok között feszülnek az ellentétek, nem a liberalizmus és a konzervativizmus között, hanem mindennek a meglehetősen hamis, közjogi ellentét az alapja. Szerinte ez akadályozta meg egy modern reformpárt kialakulását. Sőt tovább ment, s egyenesen „a parlamentarismusnak életgyökerét, a többség uralmát” kérdőjelezte meg.41 Világos okfejtéssel mutatott rá arra, hogy a magyar közjogi gondolkodás egyik legnagyobb problémája volt évszázadokon keresztül, hogy a kormányzat mindig az ellentétes oldalon állt, nem a nemzet kebeléből emelkedett ki. Ez egyben idegenszerűvé tette a kormányzatot, s szembenállóvá a magyarokat. Ez a kormánnyal szembeni elégedetlenség, ellenállás feloldódhatott volna 1848-ban, illetve 1867-ben, ha a közjogi ellenzék nem szerveződik meg a kormány ellenében. Olyan jelszavakat alkalmazott a kormánnyal szemben, mintha az a nemzetáruló, idegen uralom kifejeződése lenne, olyan módon támadta, mintha az ellenség lenne. így a magyar kormányellenesség tradícióját beleépítette a dualizmus képletébe. Horvát Boldizsár szerint az alkotmányos szerkezet megszilárdulásának feltétele egyfelől, hogy „a kisebbség tisztelettel tanuljon meghajolni a többség akarata előtt” mert, hogy a parlamentarizmus lényegét és alapelvét a többségi elv jelképezi. Másfelől pedig a kisebbségnek is Joga van ahhoz, hogy erkölcsi fegyverekkel leküzdje, meghódítsa a többséget. ” Horvát Boldizsár szerint viszont ebben a harcában nem jogosult a többséget folytonosan gúny tárgyává tenni, a többség akarata ellen megvetést kelteni, a többség ellen gyűlöletet szítani.”42 Ezekben a miniszteriális időkben még annak a gondolata sem állt távol tőle, hogy személyes tekintélyével avatkozzon be pártvillongásokba. Amikor Kemény Zsigmond azzal vádolta meg lapjában Kossuthot, hogy 49-ben legalább négyszer felajánlotta a magyar szent koronát Paskievicsnek orosz szekunda- genitura alapítására, kitört az égzengető háború a két párt között. Ekkor - legalábbis Wertheimer szerint - „A magyar igazságügy-miniszter azt állította, hogy a kezében van annak a levélnek a másolata (az eredetijét - szerinte - biztos helyen őrzik), a melyben Kossuth értesítette Szemere és gróf Batthyány minisztereket, hogy a cárral Szent István koronájának kiszolgáltatása ügyében tárgyalásokba fog bocsátkozni. Maga Horvát volt az, ki ezt a levelet a Kossuth által - az ellene írott czikke miatt - csak nemrég súlyosan megtámadott báró Keménynek közlés végett átadta ”.43 Mértéktartósága mégis visszatartotta a nyílt beavatkozástól, s harcaiban megmaradt a parlamenti beszéd körében. Itt pedig verhetetlen volt. 41 A képviselöház 20. országos ülése 1869. május 31-én. MPGy Ogy 1868-1872 KN I. 280. 42 A képviselöház 20. országos ülése 1869. május 31-én MPGy Ogy 1868-1872 KN I. 280. 43 Wertheimer 1910. 394. Horvát Boldizsár Andrássyhoz Pest 1867. szeptember 23. „Ha m. r. (báró Kemény) nem akarná e levélnek hasznát venni, akkor felhasználom én azt.”
