A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - IV. - Mezey Barna: Miniszterbuktatás 1871-ben. Horvát Boldizsár igazságügy-miniszter lemondása
452 MEZEY BARNA Ennek során az igazságügyér Horvátnak egyik meghatározó politikai pályaélménye lett az ún. Böszörményi-ügy. Több egyéb apróbb konfliktus után ebben az afférban fókuszálódott a gyakorlati politika számára végtelenül szennyes stílusa. Az elméleti szakember, az emelkedett liberális gondolkodó, a tisztafejű, korrekt politikus szembe találta magát a mocskos pártpolitikai gyalázkodás számára kihordhatatlan metódusaival. Az állami feladatvállalással kapcsolatos ellenérzései ekkor erősödtek fel, s feltétlen elkötelezettsége is első ízben ekkor ingott meg. Ekkortájt az országgyűlésben töretlen negyvennyolcas elvhűséget hirdető képviselők szélsőbal néven tömörültek akcióegységbe, mely pártformát akkor kezdett ölteni, amikor Böszörményi László 1867. április 1-jén megindította a Magyar Újság című politikai napilapot. A főszerkesztő egy percig sem tagadta, hogy pártorgánumot kívánt létrehozni, mely alkalmat nyújthat a dualista konstrukció elleni következetes oppozícióhoz. A „pártszervezet” csak lassan gyarapodott, de Kossuth támogatásával hamarosan izmosodni kezdett. Böszörményi László rendre leközölte a lapban Kossuthnak a kormány számára mind lází- tóbbnak ható leveleit, aki pedig a választók figyelmébe ajánlotta a mandátumokért harcba szálló volt emigránsokat. (így Simonyi Ernőt, Irányi Dánielt és Helfy Ignácot.) Az 1869. évi választásokon a szélsőbal már 48-as párt néven harminckét képviselővel jelent meg, mely megnövekedett súlyát jelezte. A balközép meghatározó alakja, motorja és szervezője Böszörményi László volt, aki Horvát Boldizsárral közel egykorú, hozzá hasonló életpályát futott be, azzal a különbséggel, hogy meggyőződése radikális irányba fordította. A sárospataki jogakadémia után ő is ügyvédi oklevelet szerzett, s a praxist gyakorolta, amikor kitört a szabadságharc. Amíg Horvát Boldizsár az országgyűlésben képviselőként teljesítette feladatát, Böszörményi honvédként küzdötte végig a függetlenségi háborút és már mint kapitány tette le a fegyvert Komáromnál. 1861- ben Szabolcs vármegye főjegyzője volt, 1865-ben pedig a nagy-kállói kerület képviselőjeként jelent meg az országgyűlésben. Mindvégig küzdött a kiegyezéses konstrukció ellen, Tisza és Ghyczy mellett a szélsőbal legendás szónoka lett. Böszörményi felelősségre vonásában jóllehet nagy szerepet játszott általában izgató hangvétele, tartós radikalizmusa, a kiváltó okok mégis azok a cikkek voltak, melyeket 1867 során,7 majd 1867 és 1868 fordulóján közölt a Magyar Újság. 1867. október 17-én megjelent a lapban egy írás a szerző megjelölése nélkül, „1867. October 16.” címmel.8 Ebben az „ismeretlen” szerző Sziny Károly- nak, a „Marczius 15.” című lap szerkesztőjének felelősségre vonásáról számol be, melyre a sajtótörvény előírásainak be nem tartása miatt került sor. Miután a sajtótörvény keretében a sajtóvétségért elzárásra ítéltek büntetésének végrehajtásáról nem esett szó, a sajtóvétségi eljárásra vonatkozó, miniszteri pótrendelet 15. cikke „az elitéit szellemi munkás számára a megye és város börtönét jelöli ki fogsága helyiségéül”. Ennek egyenes következményeként Sziny Károly szerkesztőt tömlöcbe zárták. „Egy ember irodalmi működéséért láncra vert 7 Katonai vérengzés Félegyházán. Magyar Újság 1867. 94. sz. 1867. április 22., 24., valamint Szentiványi Károly Úrnak, a Képviselőház elnökének, Magyar Újság 1867, 108. sz. 1867. május 9. 8 Magyar Újság 1867. 164. sz., 1867. október 17., csütörtök 1. p.
