A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - IV. - Kozári Monika: Az elismert vállalati nyugdíjpénztárak
448 KOZÁRI MONIKA fellendülés, aztán az elszakított területek egy részének a visszacsatolása, majd a háború következtében megszűnt a korábbi munkanélküliség, a munkapiacon jelentős volt a kereslet. A munkavállalók olyan vállalatoknál igyekeztek elhelyezkedni, amelyek elismert nyugdíjpénztárt tartottak fenn. Az elismert nyugdíjpénztárak ugyanis már egy minimális tagsági idő után is az önhibán kívüli elbocsátás esetére is biztosítottak nyugdíjat. Az elismert vállalati nyugdíjpénztárak alakítását az adótörvények is elősegítették, mert az új társulati adótörvény egyfelől növelte a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adóterhét, másfelől továbbra is lehetővé tette a vállalati nyugdíjpénztár adómentes dotálását. A visszacsatolt országrészeken is több elismert vállalati nyugdíjpénztár létesült. Az aktív nyugdíjpénztári tagok száma 1930 végéig tehát emelkedett. 1930- ban 16 200 tag volt. Ez a szám 1935-ig folyamatosan csökkent, 1935 végére 13 600 főre zuhant. Ezt követően folyamatos növekedésnek indult és 1942 végén 25 600 tagjuk volt az elismert vállalati nyugdíjpénztáraknak. A vagyonban nem állt be csökkenés, folyamatos növekedést mutat a grafikon: 1929-ben 71.1 millió pengő, 1942-ben 460.9 millió pengő.13 Ez úgy lehetséges, hogy a nyugdíj- pénztáraknak nemcsak járulékbevételük, hanem más bevételük is volt, „egyéb biztosítástermészetű bevételeik”, és ehhez járult még az egyre növekvő járulék- tartalék-vagyon hozama. A törvény hatálybalépése utáni első hónapban elismert vállalati nyugdíj- pénztárakká csak a már addig is működő vállalati nyugdíjintézmények alakulhattak át. A vállalat - mint már arról szó volt - szélesen értelmezendő, mert nemcsak a részvénytársasági és a szövetkezeti formában működő cégeket kell érteni rajta, hanem a közkereseti és betéti társaságokat, valamint a korlátolt felelősségű társaságokat, és az egyéni cégeket is. A törvény XI. fejezetében foglalt rendelkezések végrehajtására kiadott 6002/1928. N. M. M. ein. számú rendelet meghatározta a vállalati nyugdíjpénztár fogalmát: „Vállalati nyugdíj- pénztár az a társadalombiztosítási intézmény, amelyet az 1928: XL. te. értelmében biztosításra kötelezett vállalat tart fenn, ha az alapszabályában meghatározott feltételek mellett tagjainak az alapszabályában megállapított biztosítási események bekövetkezése esetén szolgáltatásokat nyújt.”14 A vállalati nyugdíjpénztár vagy elismert vállalati nyugdíjpénztárrá vált, vagy vállalati nyugdíjkiegészítő pénztár lehetett. A vállalati nyugdíjkiegészítő pénztár volt tehát az el nem ismert vállalati nyugdíjpénztár. Az 1928: XL. te. hatályát rendeletekkel kiterjesztették a visszacsatolt felvidéki és kárpátaljai, majd a keleti és erdélyi területekre, valamint a délvidéki területekre.15 13 Rozs-László György könyve végébe egy mellékletet illesztett, amelyen három oszlopdiagramban ábrázolta az elismert vállalati nyugdíjpénztárak vagyonát, járulékbevételét és a pénztári tagok számát. 14 Rozs-László Gy.: A magánalkalmazottak nyugdíjbiztosítása i. m. 19. 15 11.770/1939. M. E. számú rendelet 1940. január 1-től, a 200/1941. M. E. számú rendelet 1941. január 1-jétől, és a 850/1942. M. E. számú rendelet 1942. március 1-jétől.
