A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - IV. - Fazekas Csaba: Prohászka Ottokár a XIII. Országos Katolikus Nagygyűlésen, 1920. október
430 FAZEKAS CSABA hogy az egri nők egylete jótékonysági estélyén ne Lengyel Menyhért darabját játssza. Nem vagyunk, nem lehetünk eléggé soviniszták soha! A keresztény nemzeti kurzusban az egész kereszténység: katolikusok és protestánsok álljanak bele. Dolgozni, szeretni, tanulni nagyobb hévvel munkálkodni, vért izzadva és verejtékezve szeretni! Testvéreim! Ez a mi programunk. A magyar kormány, csonka országunknak ez a bástyája még vízözön felett úszik, de már apad a víz, már a szivárvány színesedik valahol, már látom a galambot, csőrében az olajfaággal, a boldogulás ágával. Higyjünk [sic!], dolgozzunk, bízzunk és szeressünk, lesz tavasz, lesz élet, lesz keresztény magyarság! FÜGGELÉK [Prohászka Ottokár beszéde a katolikus nagygyűlés utolsó napján56] Háromszázötven éve, hogy Pázmány Péter született, 1570. október 4-én. Valami nagy lélekriadás szakította szét akkor is a lelkeket, egészen más, de szintén egy nagy riadás szakítja most is szét a lelkeket. Gondolom, hogy e részben a magyarság jövője most jobb, legalábbis biztosabb és biztatóbb perspektívát nyújt nekünk, mint akkor. Pázmány Péter keménységére, Pázmány Péter elszántságára van nekünk nélkülözhetetlen szükségünk, nem pedig a szeretetnek, nem tudom, miféle hirdetésére, amely szeretettől mi magunk is tehetetlenebbek, okvetlenül gyávábbak leszünk, és amelytől a haza, az egyház, a kereszténység, minden eszménk tönkremegy. (Óriási taps.) Ilyen reneszánsz művész, ilyen reneszánsz teológus és ilyen reneszánsz kardinális a mi mai ünnepeltünk. Én azt gondolom, hogy ami a pszichét és a világnézeti sötétséget illeti, a modern kor sokkal nagyobb sötétséggel küzd, mint a XVII. század, azért kell nekünk világosság, egy ilyen útmutatás, azért kell nekünk egy ilyen irányítás. 55 Közli: A katolikus nagygyűlés. Új Nemzedék, 1920. október 28. 3. p.
