A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - IV. - Fazekas Csaba: Prohászka Ottokár a XIII. Országos Katolikus Nagygyűlésen, 1920. október
422 FAZEKAS CSABA latkozására szüksége van, és nem csekély hátránnyal jár, hogy az annyi év óta nem történhetett meg.”22 Attól félt, a nagygyűlés nem lesz elég népes, vagyis hogy a korábbinál kisebb tömeg nem járatja-e le a szervezőket, végső soron magát az egyházat. Nemcsak arról volt szó, hogy az elszakított területek katolikusai elmaradtak, a rendkívül rossz közlekedési viszonyok, az általános szegénység is távolmaradásra késztethette az érdeklődő híveket. Az egri érsek így összegezte véleményét: „Kérdés, vajon nem nagyobb kár-e, ha a nagygyűlés megtartása most sürgeti étik, mint ha még egyelőre elmarad.” (Emlékeztetett arra, hogy a német katolikusok elhalasztották würzburgi nagygyűlésüket.) A szervezők végül vállalták az ilyen típusú kockázatokat. A budapesti Vigadó épületébe összehívott nagygyűlést óriási várakozás előzte meg, nemcsak egyházi, hanem politikai (keresztény-nemzeti) oldalról is, amelyhez Prohászka személye is szorosan kapcsolódott. A püspök 1919 őszétől meghatározó személyisége volt a berendezkedő új rendszernek, a „keresztény-nemzeti” ideológiának. Az év elején a nemzetgyűlés képviselője lett, számos közéleti fórumon fellépett. Szeptemberben óriási szerepe volt a - zsidóság visszaszorítása révén a keresztény középosztály felemelkedését előmozdítani hivatott - numerus clau- sus-törvény elfogadtatásában,23 személyére már ekkor, mint a katolikus megújulás és a „keresztény” politika szimbólumára tekintettek. Utóbbinak nagyobb nyomatékot adott, hogy júliustól az egyesült kormánypárt elnöki tisztségét is betöltötte (1921 februárjáig), beszédeiben, írásaiban erőteljes és következetes „keresztény” politikát követelt. A katolikus nagygyűlés előtt, október közepén vállalta a radikális, antiszemita Ébredő Magyarok Egyesülete székesfehérvári szervezete díszelnöki tisztségét is.24 Általában a nagygyűléstől a „keresztény-nemzeti” sajtó nem pusztán (sőt, nem elsősorban) a vallásosság felélesztését és erősítését remélte, hanem a jobboldali kurzus melletti tömegdemonstrációnak tekintette azt.25 Jellemző szó- használattal, kifejezetten a „magyar fajiságnak az irodalomban és művészetben való győzelmét” is várta a rendezvénytől egy „ébredő” publicista, alig leplezett utalással Prohászka Ottokár várható, kultúrával kapcsolatos beszédére.26 A későbbi „fajvédők”, Gömbös Gyulához közel álló lapjának publicistája (egyébként evangélikus lelkész, ekkor a nemzetgyűlés képviselője is) már az impozánsnak ígérkező katolikus nagygyűlés ötletének a protestánsokra való kiterjesztését, a győzelmet aratott „keresztény kurzust” stabilizálni, a „destrukciót” egyedül megtörni képes protestáns-katolikus összefogást szorgalmazta.27 Az első világháború előtti katolikus nagygyűlésekhez képest megváltozott várakozásra, a 22 Szmrecsányi Lajos egri érsek az Országos Katolikus Szövetségnek. Eger, 1920. október 2. (fogalmazvány) - EFL. AN. 1781. ad 4076/1920. 23 L. erről legutóbb: Fazekas Csaba: Prohászka Ottokár és a numerus clausus. In: Jogfosztás - 90 éve. Tanulmányok a numerus claususról. Szerk.: Molnár Judit. Bp., 2011. 78-105. 24 Fejérmegyei Napló, 1920. október 20. 1. p. (A díszelnökségre való impozáns beiktatási ünnepsége ekkor végül elmaradt, viszont 1922 januárjában megtartották. Prohászka egyébként alapító tagja is volt a szervezetnek.) 25 L. pl.: Katolikusok táborba szállása. Új Nemzedék, 1920. október 24. 1. p. 26 Marosi Arnold: A katholikus kongresszus. Fejérmegyei Napló, 1920. október 24. 1. p. 27 Scholtz Ödön: Protestáns nagygyűlést! Szózat, 1920. október 23. 1. p.
