A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - III. - Tilcsik György: Látogatás Batthyány Lajos gróf Vas vármegyei uradalmainak elpusztult levéltáraiban. A dobrai, a szalónaki, a tótmaráci és az ikervári uradalmakról 1850-ben felvett leltárak levéltári jegyzékei
394 TILCSIK GYÖRGY regisztrálható állapotban volt az átadás-átvétel idején. Az iratanyag döntő többségét földkönyvek, a leltárak, a becsük, különféle úrbéri, valamint peres iratok, illetőleg szerződések és kimutatások tették ki, de megemlítendők különösen a szalónaki és az ikervári uradalom levéltárában nagy számban megtalálható térképek is. Ugyancsak érdemes felfigyelni arra, hogy - és ez az ikervári uradalom központi jellegéből következett - „idegen” anyagként az ikervári uradalom iratai között őrizték 1850-ben a másik három uradalom számadási kimutatásait, valamint több, a szalónaki uradalomhoz tartozó település határának földkönyvét is. Az egyes leltárak nem előzetesen meghatározott, formalizált módon és rendben rögzítették az iratokat, hanem vélhetően abban a sorrendben, ahogy azok őrzési helyükön egymás mellett megtalálhatóak voltak. így azután előfordul, hogy egy bizonyos iratfajtát az egyik uradalom leltárának elején, a másiknak pedig a közepén találunk meg. A jegyzékek - a leltár alapfunkciójának megfelelően - levéltári csomóban és/vagy darabszámban pontosan megadják az egyes iratfajták mennyiségét, ugyanakkor közös jellemzőjük, hogy közlik - igaz, kisebb-nagyobb hiányokkal - az iratok évkörét is. Itt említjük meg, hogy ha csak a datált iratokat tekintjük, a dobrai uradalom anyaga 1779 és 1849, a szalónakié 1767 és 1850, a tótmarácié 1784 és 1849, míg az ikervárié 1767 és 1849 között keletkezett anyagot tartalmazott. Vélhetően azonban a nem datált, közöttük a leltárak által régiként vagy régebbiként megnevezett iratok - bérleti szerződések, leltárak, kérvények - között az említett időpontok előtti időszakokból származó iratok is fellelhetők voltak. Az alább olvasható jegyzékek alapos áttanulmányozása alapján elmondható, hogy Batthyány Lajos négy, egymással szoros és szerves kapcsolatban működő, Vas vármegyei uradalmainak zömében a 18. század harmadik harmada és 1849 - illetőleg a szalónaki esetében 1850 - közötti iratokat tartalmazó levéltárai egykori tulajdonosuk kivégzése után közel fél évvel is gyakorlatilag kompakt és jól áttekinthető állapotban lévő irategyüttesek voltak. Megsemmisülésük rendkívül sajnálatos tény, mert ezen iratok nélkül nincs mód annak pontos rekonstruálására és aprólékos bemutatására, hogy Batthyány az 1830-as és az 1840-es években hogyan, milyen módszerek alkalmazásával érte el, hogy az 1830-as évek elején még erősen lepusztult állapotú uradalmainak központját, az ikervárit az 1840-es években már Magyarország legkorszerűbb és legfejlettebb gazdaságai között emlegették. Ugyanakkor azonban e jegyzékekből immáron pontosan tudjuk, hogy mi minden veszett oda, és ez az önmagában is óriási veszteséget - ha lehet - még tovább növeli. A négy uradalom leltáraiból a levéltárak anyagát tartalmazó részeket az egyes leltárak őrzési rendjét követve, az eredeti írásmód következetlenségeit megtartva adjuk közre. Az előforduló nyilvánvaló tolihibákat kijavítottuk, a rövidítéseket feloldottuk, a kiegészítéseket szögletes zárójelbe tettük, a szükségesnek látszó magyarázatok pedig a jegyzetekben olvashatók.
