A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - III. - Bertényi Iván: „Magyar színekkel ékesített két zászló” a kőbányai lebegővasút József nádor jelenlétében tartott átadásán (1827)
360 BERTENYI IVAN A francia forradalom trikolorjának ismertté válását követően is nemzeti színként kívánta Martinovics Ignác a zöldet, a vöröset és a fehéret bevezetni.12 Még ha arra gondolunk is, hogy vallomásában - saját cselekedeteinek az enyhébb elbírálása érdekében - nem kívánta felfedni a magyar kokárdához és a hasonló francia jelképhez kapcsolható magától értetődő gondolati párhuzamokat, úgy tűnik, néhány évvel később a Habsburg hatóságok sem éreztek számukra veszélyes jelentéstartalmat a piros-fehér-zöld színekben. József (Antal) Habsburg főherceg, Magyarország nádora és felesége, Alexandra Pavlovna 1801-ben nemzetiszínű szalaggal díszítették fel Nógrád megye zászlaját.13 A fél évszázados nádorsága folyamán egyre magyarbarátabbá váló főherceg számos, hazánk és fővárosa fejlődését előmozdító tevékenysége keretében támogatta az első magyar vasút néven is szerepelni szokott, a mai Baross tértől, a „Hatvani lineától” Kőbányára vivő lebegővasút építését is.14 15 Az 1827. augusztus 20-ai próbaútról az öt nappal későbbi sajtótudósítás így számolt be: „Sz. István napján délután 5 óra tájban ment végbe azon nagy próba, melly a vasútnak alkalmatos voltát a teher szállításokra nézve igen szembetűnő képpen megbizonyította. O Tsász. Kir. Fő Herczegsége, az Ország Nádor (!), Mária Dorothea Fő Herczegnével, az Udvari Dámákkal és kamarás Urakkal, nem különben azon egész Deputátióval melly ezen szép munkának véghezvitelében fáradozva jelen volt... 0 Fő Herczegsége hozzá tartozandóival és a Deputatióval, mellynek Elölüllője Méltos. Báró Venkhaim Jósef Aradi Fő- Ispány Úr vala, e városi új kőbányánál az üllésekre alkalmaztatott kotsikra magyar színekkel ékesített két zászló elöl lobogván felüle, és egészen a Kerepesi lineáig, egy ló által húzatva megérkeze.”16 A nádor tiltakozása ellenére aligha díszíthették volna magyar nemzeti színű zászlókkal azt a „vonatot”, amelyre József főherceg a feleségével együtt zási szertartásán szereplő zászlait lásd: Pálffy Géza: A Magyar Királyság és a Habsburg Monarchia a 16. században. (História Könyvtár) Budapest, 2011. 564. 15/a és b kép. Uő: Közép-Európa védőbástyája és éléskamrája. In: Európa színpadán. Magyarország ezer éves hozzájárulása az európai közösség eszméjéhez (Szerk. Marosi Ernő). MTA Művészettörténeti Kutatócsoportja, Balassi Kiadó, Budapest, 2009. 114. A Magyar Birodalomhoz tartozó, s hajdan tartozott országoknak zászlóit 1790-ből lásd: Decsy Sámuel. A Magyar Szent Koronának és az ahhoz tartozó tárgyaknak históriája... Bétsben MDCCXCII. Esztendőben 74 és 75 p. közti színes ábrák. 12 „drei nazional Farben zu Kokarden grün, roth und weiss einzuführen” - Martinovics 1794. augusztus 13-i vallomását lásd Kumorovitz L. B.: A magyar zászló és nemzeti színeink múltja. I. m. 52. 124. lj. 13 Alexandra Pavlovnát, az orosz cár leányát 1799-ben vette feleségül József nádor. 1805-ben gyermekágyi lázban meghalt. Az 1796-ban hazánk nádorává választott főherceg kormányzásának első szakaszában a bécsi udvar politikáját követte. (Niederhauser Emil és Soós István szócikke) In: Habsburg lexikon. Szerk.: Brigitte Hamann. Új Géniusz Kiadó, Bp., é. n. [1990.] 44. ill. 188-190., Kumorovitz L. B.: A magyar zászló és nemzeti színeink múltja. I. m. 52. 14 Bő fél esztendős üzemeltetés után a kísérleti jelleggel üzembe helyezett lebegővasutat veszteséges volta miatt 1828. március 1-jén leállították, pályáját szétbontották. - Salamin András-. Bu- da-hegyvidéki vasutak. Infotop Kft. 2003. 93-195. 15 Hazai ’s Külföldi Tudósítások (16) Pesten, Szombaton, Kis-Asszony hava 25-dik napján 1827. 123-124. Mária Dorottya württembergi hercegnő 1819-ben lett a nádor harmadik felesége. - Habsburg lexikon. I. m. 298. Venkhaim Jósef = Wenckheim József (1778-1830) krassói, majd aradi főispá- ni helytartó, 1825-től Arad vármegye főispánja. - Révai nagylexikona XTV kötet Vár-Zsüri. Budapest, 1926. 531.
