A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - III. - Bertényi Iván: „Magyar színekkel ékesített két zászló” a kőbányai lebegővasút József nádor jelenlétében tartott átadásán (1827)
358 BERTENYI IVAN 1832-1836-os országgyűlésen a rendek már felvetették, hogy a köz- és kamarabeli épületeket magyar címerekkel díszítsék, a magyar hajókra magyar címert tegyenek, a katonaságnál is az ország színeit használják, s minden országos intézményben az ország címerét és pecsétjét tüntessék fel, az uralkodó azonban ekkor (1836. április 26-án) még nem reagált a címerre és a színekre vonatkozó felvetésekre, miként eredménytelenek maradtak az 1839-1840-es és az 1843-1844. évi országgyűlések ide vonatkozó javaslatai is. Ezzel párhuzamosan I. Ferenc (1790-1835) uralkodásának az utolsó éveiben az uralkodói pecséteken már a sasos címer dominál, a pénzeken pedig a magyar címer törpülni kezd, egyes pénzfajtákon el is tűnik.3 Már a régebbi szakirodalom felfigyelt arra, hogy a nemzeti színek 1789-től kezdve a francia mintára általában hármas színek, trikolorok, a nemzeti öntudat fölébredésének, a szabadságért való rajongásnak a kifejezői, s ezért a bécsi kongresszust (1815) követő reakció és a Szent Szövetség idején üldözték őket.4 Az 1830. júliusi francia forradalom napjaiban Lajos Fülöp (1830-1848) alkotmányos monarchiája visszatért a trikolorhoz.5 A franciaországi események hatása alatt más országok is forrongani kezdtek, ezért a megrettent politikai vezető körök az 1832. és 1833. évi hambachi nemzeti ünnepségek hatására betiltották a fekete-vörös-arany kokárdák viselését. A dán király 1845-ben szintén eltiltotta a vörös-kék-fehér schleswig-holsteini trikolort.6 A magyar nemzeti színek helyzete azonban a bécsi udvar szemszögéből nézve bonyolultabb volt. A magyar trikolor feltűnése csaknem négy évszázaddal megelőzte az 1789-ben használatba vett franciát, s már a nagy francia forradalom előtt (feudális értelemben vett) nemzeti jelképpé vált. I. Mátyás királyunk (1458-1490) privilegiális oklevelein a függőpecséteket tartó sodratok nagy része már piros-fe- hér-zöld. Jean Agricola (Hans Bauer) egy tomaképén (1557-ben) egy huszár vörös, fehér és zöld színű takaróval borított üstdobot üt, csákójának strucctoll dísze szintén piros-fehér-zöld színű. A török szultán 1601-ben kétszer három színű zászlót ajándékoz Báthory Zsigmondnak (az uralkodásról többször lemondott, majd visszatért erdélyi fejedelemnek). II. Mátyás (1608-1619) koronázásakor a pozsonyi koronázási templom és a ferencesek egyháza közti úton álló fahidat vörös, fehér és zöld szőnyegekkel takarták.7 A 17. századi pozsonyi koronázások szertartásai során többször (így Gonzaga Eleonóra 1622. évi királynéi és III. Ferdinánd 1625. évi magyar királyi koronázásakor) vörös, fehér és zöld posztóval borított pódiumon állt a hosszú királyi asztal. De a koronázó-templom szentélyében álló uralkodói trónt is egy piros-fehér-zöld szőnyegre helyezték, miként az udvari zenekar is többször vörös, fehér és zöld pódiumon kapott he3 Összefoglalóan vö. Kumorovitz L. Bernát: A magyar zászló és nemzeti színeink múltja. Hadtörténelmi Közlemények (Új folyam, I. évfolyam) 1954. 3-4. sz. 54-60. 4 Bárczay Oszkár: A heraldika kézikönyve. Kiadja a Magyar Tudományos Akadémia. Budapest, 1897. 316-318. 5 Whitney Smith: Die Zeichen der Menschen und Fahnen. Unsere Welt in Fahnen und Flaggen. Hertie et Co. AG, Biel, 1975. 137 p. 6 Bárczay O.: A heraldika kézikönyve. I. m. 318., Kumorovitz L. B.: A magyar zászló és nemzeti színeink múltja. I. m. 51. 7 Kumorovitz L. B.: A magyar zászló és nemzeti színeink múltja. I. m. 40.
