A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - II. - Zsoldos Attila: Hűséges oligarchák
350 ZSOLDOS ATTILA be került a királyi hatalommal: 1290-ben IV László azért jutalmazta híveit, mert elfoglalták Amadé egyik várát.25 Ennek az esetnek azonban aligha tulajdonítható különös jelentőség, részint mert az idő tájt az országban jószerével mindenki szemben állt IV Lászlóval - köztük például Esztergom érseke, Lodo- mér is, akit mégsem szokás az agresszív oligarchák közé sorolni -, részint pedig azért, mert a konfliktusról semmi közelebbit nem tudunk, s indokolatlan volna csupán azért, mert az oligarchaként számon tartott Amadéról van szó, azt is feltételezni, hogy az esemény kizárólag úgy értelmezhető: a király haragja joggal sújtott le a lázadóra. De, ha Amadé nem lázadt a királyi hatalom ellen, miért lázadtak fiai? És miért ismétlődik ez a jelenség az Erdélyt ellenőrzése alatt tartó Kán nembéli László26 és fiai, valamint az Amadéhoz és Lászlóhoz a származás előkelőségét illetően joggal mérhető, hatalmát tekintve azonban tőlük messze elmaradó, mindazonáltal hagyományosan szintén az oligarchák közé sorolt borsodi Ákos nembéli István27 és fiai esetében? De az igazi kérdés mégis csak az, hogy mi lehetett az a szembetűnő és már a kortársak számára is érzékelhető különbség Aba nembéli Amadé és a Drugetek hatalma között, ami azt eredményezte, hogy az előbbit felszámolta I. Károly, az utóbbit ellenben - részben az előbbi romjain - felépítette. A különbség lényege - megítélésem szerint - ma, néhány száz év távlatából a „tartományúr” és az „oligarcha” fogalmának elhatárolásában ragadható meg a leginkább. E két fogalmat történetírásunk mindeddig szinonimaként használta - így tettem magam is számos esetben -, helyesebbnek tűnik azonban felhagyni e gyakorlattal. Az, hogy a középkori Magyar Királyságban létezik olyan intézményesült hatalom, mely többmegyényi területen a királyi akarat egyetlen képviselője, legalábbis a 13. század elejétől fogva nem számított újdonságnak, ez volt a lényege az erdélyi vajdaságnak és a szlavóniai bánságnak. Erdély és Szlavónia ebben az értelemben joggal minősíthető tartománynak, miként az élükön álló vajda és bán is tartományúrnak.28 Ha a vajda vagy a bán király iránti hűsége megingott, nem a tartomány felszámolása, hanem a hűtlen báró erőszakos eltávolítása - vagy, a királyi hatalom számára rosszabb időkben, annak kísérlete - volt 25 (1290.) máj. 27.: CD V/3. 506. (keltére 1. Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke I—II. Szerk. Szentpétery Imre, Borsa Iván. Bp. 1923-1987. 3557. sz.) - Gönc 1288-ban említett ostromára 1. Zsoldos Attila'. Téténytől a Hód-tóig. Az 1279 és 1282 közötti évek politikatörténetének vázlata. Történelmi Szemle 39. (1997) 92. és Zsoldos Attila'. Az Árpádok és asszonyaik. A királynéi intézmény az Árpádok korában. (Társadalom- és művelődéstörténeti tanulmányok 36.) Bp. 2005. 40. 26 Személyére és pályafutására összefoglalóan 1. Pór Antal'. László erdélyi vajda (1291-1315). Rajzok Erdély múltjából a középkorban. Erdélyi Múzeum 8. (1891) 433—481.; Wertner Mór: Újabb nemzetségi kutatások VIII. A Kán-nemzetség erdélyi vagy vajdai ága. Turul 26. (1908) 122-129.; Kristó Gyula: Kán László és Erdély. Valóság 21. (1978: 11. sz.) 83-96. (a szerző gyűjteményes tanulmánykötetében is megjelent, 1. Kristó Gyula: Tanulmányok az Árpád-korról. Bp. 1983. 269-299. [a tanulmányhoz tartozó jegyzeteket 1. uo. 542-551.]). 27 Személyére és pályafutására összefoglalóan 1. Kandra Kabos: Erne bán és fiai. Századok 18. (1884) 114-126.; Kis Péter: Ákos nembeli István. Egy magyar előkelő életútja a 13-14. század fordulóján. In: R. Várkonyi Ágnes emlékkönyv születésének 70. évfordulója ünnepére. Szerk. Tusor Péter, szerkesztőtársak Rihmer Zoltán, Thoroczkay Gábor. Bp. 1998. 57-78. 28 Vö. Engel P: Honor, vár, ispánság i. m. 902.; Engel Pál: Szent István birodalma. A középkori Magyarország története. (História Könyvtár - Monográfiák 17.) Bp. 2001. 108-109.
