A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - II. - Péter Katalin: Szent emlékezetű Miksa király privilégiuma a Szepesi Kamarától Sárospataknak
306 PETER KATALIN ti.23 A szembenálló vélemény érvei a múlt század 30-as évei óta kerülnek papírra.24 Én ebbe a vitába nem megyek bele. Túlságosan bonyolult. Az analógiák és a Miksa-féle privilégium alapján csak azt állítom, hogy Sárospataknak volt más királyi faluban lakó hospesek kiváltságleveléhez hasonló, IV Béla idejéből származó diplomája. A diploma lehetett akár a tatárjárás előtti is, ahogyan a király a „korponai polgároknak, hospeseknek és lakosoknak” szóló diplomában leírta, miszerint előző oklevelük a háborúban pusztult el.25 Szerintem tehát Pataknak volt IV Béla korából származó vagy még korábbi királyi oklevele. A Miksa biztosaival folytatott tárgyaláson azonban sokkal tá- gabb - nyilvánvalóan más oklevelekből származó - jogokról egyezkedtek. Az első, IV Bélától vagy korábbi időből származó oklevélre a Miksa-féle privilégium a bíróválasztás és a papválasztás szabadságáról szóló részben utal. Az első utalás világos, bár nem tudjuk, volt-e az eredeti iratban szó a korponaiak oklevelében említett tizenkét „bölcs” emberről. Az azonban bizonyos, hogy Patakon a középkorban a tanács mellett volt tizenkét, consulnak nevezett személy.26 A szabad papválasztásra ott történik utalás, ahol - a 13. pontban - a szöveg arról ír, hogy az egyház szolgái Perényi Péter és Perényi Gábor rendelése szerint kapjanak jövedelmet. Más forrásból ismerjük a Perényi-féle rendelkezést. Eszerint a földesurak a papoknak eredetileg járó dézsmát elcserélték bizonyos, nem jelentéktelen birtokokra.27 Ez a rendezés nyilvánvalóan a birtokosnak, az 1569-1570-es helyzetben a kamarának volt előnyös. Mégis a tárgyalás témáját képezte. Feltehetőleg azért került rá hangsúly, mert akkor már csak protestáns egyháziak éltek Sárospatakon.28 Vagyis a kamarai biztosok hallgatólagosan tudomásul vették a szabad papválasztás tényét. Kísérletet sem tettek római katolikus plébános bevitelére.29 Más oklevél alapította meg viszont azt a 11. pontban említett jogot, miszerint a Patakon élő nemesek és kiváltságos személyek a bíró joghatósága alá tar23 Legutóbb: Hörcsik Richárd: „Bodrogpartján van egy város...” Tanulmányok Sárospatak történetéből. Bp. 2007. 9. 24 Legutóbb: Szűcs JSárospatak kezdetei i. m. 5-6. 25 A király „civibus, hospitibus et incolis eiusdem [villáé reginalis]” adja a jogokat. A cívis fogalom használatának problémájára itt nem térek ki. 26 Egy 1491-es oklevélben így írták le azokat, akik Patakon bizonyos szőlőügyletet jóváhagytak: „Nos Benedictus Sykorcza iudex, Emericus Yo, Petrus Sárosy, Gregorius Nemes ac Benedictus Gáspár iurati cives, ac duodecim consules, necnon universitas hospitum de Sarospathak.” Regesztája Bándi Zsuzsanna: Északkelet-magyarországi pálos kolostorok oklevelei. In: Borsodi levéltári évkönyv 5. Miskolc 1985. 715. 27 A Perényi Gábor halála után felvett jegyzőkönyv tájékoztat róla: MOL E 156 U et C 40/35. 28 Szűcs Jenő: Sárospatak reformációjának kezdetei. In: A Ráday Gyűjtemény Évkönyve II. 1981. Bp. 1982. 7-56. 29 Ezekkel az eseményekkel közel egyidejűleg, 1568 márciusában fordult Sárospatak tanácsa a kassai főkapitányhoz, Svendi Lázárhoz azzal a kéréssel, hogy - mivel Sztárai Mihály távozása után új prédikátort akarnak választani - adjon nekik jelöltet. MÓL Szepesi Kamara Levéltára, Negotia miscellanea (E 256). 1568. no 23. Később akkor volt egyszer feltűnő esete a papválasztás szabadságának, amikor Lorántffy Zsuzsanna azt követelte, hogy Patak adjon „hivatalt” Tolnai Dali János és Medgyesi Pál prédikátoroknak. A városban a földesúri követelés nagy felháborodást váltott ki. A tiltakozók mint lázadók az úriszék elé kerültek. Az azonban a patakiaknak adott igazat, és úgy döntött, hogy a két nevezett prédikátor „őnagysága méltóságos helyibe maradjon”. Vagyis legyenek udvari lelkészek. Protocollum tóm. 3. 435.
