A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)

Tanulmányok - II. - Pálffy Géza: Örök vesztesek vagy örök nyertesek? Felkelések a kora újkori Magyarországon és Erdélyben

szágtól Hollandiáig nemcsak komoly figyelmet fordítottak rájuk, de gyakran hasznosították őket saját ellenállási mozgalmaik érvrendszerének kialakításában.46

Végül kiemelten hangsúlyozandó, hogy a 17. századi magyarországi rendi felkelésekben oly meghatározó szerepet játszó erdélyi fejedelmek kommunikációja ugyancsak meglehetősen sokszínű volt, bár az eddigi kutatások gyakran szinte kizárólag az európai közvélemény irányában kifejtett propagandára összpontosítottak. A mozgalmak fent bemutatott sokszínűsége következtében ugyanis Bocskainak és Bethlennek vagy Thökölynek és Rákóczi Ferencnek igen eltérő propagandát és politikai beszédmódot kellett folytatnia mind a német birodalmi, osztrák vagy cseh, mind a királysági, mind az erdélyi rendek, mind az oszmánok, de még saját sokrétű táboraik tagjai (hajdúk, kurucok, protestáns prédikátorok, katolikus tanácsadók, arisztokrata és köznemesi hívek, városi polgárok stb.) irányában. A szerencsi kiáltvány szövegével ugyanis például a hajdúk egy része igen elégedetlen volt, nem is beszélve az oszmánokról, akik számára Bocskai, Bethlen vagy Thököly is csupán egy, bár nem egy esetben igen meghatározó szereplő volt a Habsburg-ellenes célokra felhasználható vazallusok között.46 47

Ezzel magyarázható például, hogy a friss kutatások már csupán Bocskai István diplomatája, Johannes Bocatius utólagos kitalációjának, azaz a politikai propaganda mesteri eszközének tartják azt, hogy Bocskai 1605. november 11-én, Pest mellett, a tavasz folyamán még saját maga kérte török koronát visszautasította vagy csupán ajándékként fogadta volna el.48 A díszes keleti koronát ugyanis a valóságban a fejedelem fejére helyezték, amivel a Lala Mehmed nagyvezír vezette oszmánok szimbolikusan is megerősítették Bocskai államának török vazallusi státusát. A korona visszautasításának és a magyar rendek kiváltságait védő beszédnek a történetét Bocatius utólag és propagandisztikus céllal konstruálta: mindenekelőtt azért, hogy Közép-Európa keresztény közvéleménye számára elfogadhatóvá tehesse a kétségkívül az oszmánok vazallusává vált fejedelmet, továbbá lehetővé tegye a Mátyás főherceggel és az uralkodópárti királysági rendekkel már közel fél éve folyó béketárgyalások folytatását.

FELKELÉSEK A KORA ÚJKORI MAGYARORSZÁGON ÉS ERDÉLYBEN 295

46 G. Etényi N: A Bocskai-szabadságharc i. m.; Kees Teszelszky: Some international aspects of the Bocskay-insurrection. The Dutch-Hungarian connection. In: Redite ad cor. Tanulmányok Sa- hin-Tóth Péter emlékére. Szerk. Oborni Teréz-Krász Lilla. Bp. 2008. 273-280.; Uő: Üzenet az utazótáskában. Diplomáciai kapcsolatok Németalföld és Magyarország között a Bocskai-felkelés alatt. In: Portré és imázs. Politikai propaganda és reprezentáció a kora újkorban. Szerk. G. Etényi Nóra - Horn Ildikó. Bp. 2008. 127-146.

47 További irodalommal 1. Reinhard Rudolf Heinisch: Habsburg, die Pforte und der Böhmische Aufstand (1618-1620). 1-2. Südostforschungen 33. (1974) 125-165., 34. (1975) 79-124.; Sándor Papp: Die Verleihungs-, Bekräftigungs- und Vertragsurkunden der Osmanen für Ungarn und Siebenbürgen. Eine quellenkritische Untersuchung. (OAW Philosophisch-Historische Klasse, Schriften der Balkan-Komission 42.) Wien 2003.; Papp S.: Bethlen Gábor i. m.; Uő: Muszlim és keresztény közösségek, egyházak és államok autonóm rendszerei az Oszmán Birodalomban. Keletkutatás (2011: tavaszi sz.) 25-72., főként 52-61.

48 Késs Teszelszky: A Bocskai-korona mítosza. A koronázás körülményeinek leírása a fikció és a valóság tükrében. In: Magyarország védelme - Európa védelme. Szerk. Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás. (Studia Agriensia 24.) Eger 2006. 239-246. és Uő: Az ismeretlen korona i. m. 142-152.