A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)

Tanulmányok - II. - Pálffy Géza: Örök vesztesek vagy örök nyertesek? Felkelések a kora újkori Magyarországon és Erdélyben

gam is így tanultam még két évtizede a gimnáziumban.14 Független magyar államalapítási céljuk ugyanis ismereteink szerint nem volt, ám majdnem mindig jelentős oszmán katonai támogatás közepette nem is nagyon lehetett. Ennek ellenére ezeket a hadjáratokat a magyar királysági rendek egyes (hol kisebb, hol jelentősebb) csoportjai 1605-ben, 1619-1620-ban és 1644-ben rendi felkelésekké (is) változtatták.

Az egyes események eddig gyakran sematikus tipologizálásának problémáját jól mutatja Bocskai István 1604-1606. évi mozgalma, amely egészen sokszínű és többcélú felkelés volt.15 Fejlődésének időrendjében haladva ugyanis egyszerre volt: egyrészt az Erdélyi Fejedelemség Habsburg-megszállását elutasító, törökbarát politikusok kísérlete Erdély 16. századi vazallusi státusának visszaállítására és ezzel békéjének biztosítására; másrészt a tizenöt éves háború (1591-1606) közepette zsold nélkül maradt hajdúk katonalázadása; harmadrészt a felső-magyarországi rendek kiváltságaikért, mindenekelőtt a háború alatt súlyosan korlátozott vallásszabadságért folyó felkelése; negyedrészt az oszmánok törekvése a háború alatt szerzett pozícióik megerősítésére; végül a királysági rendiség nagyobb részének uralkodóhűsége miatt rendi bel- és országos polgárháború is.

A külső indíttatás, azaz egy idegen hatalom (a történeti Magyarország középső területeit birtokló oszmánok, illetve vazallusaik, az erdélyi fejedelmek) fegyveres vagy politikai akciójának kihasználása, illetve jelentős támogatása a 17. századi magyarországi felkelések egyik specialitásának tartható. Ez igaz a korszak minden rendi felkelésére (még a Wesselényi-összeesküvésre is), a hajdúk mozgalmaira, de még Császár Péter parasztfelkelésére avagy parasztvár- megye-mozgalmára is, amelynek szintén voltak számottevő török kapcsolatai. Ám az 1672-től kezdődő kurucfelkelések esetében is mindig kimutatható vagy erdélyi, vagy oszmán, vagy éppen francia katonai vagy politikai támogatás. Összességében tehát - a városi mozgalmakat leszámítva - a 17. század minden egyes magyarországi felkelésének kirobbanása és lezajlása idején számottevő szerephez jutottak a késő középkori magyar állam területén osztozkodó államok vezetői, az oszmán szultánok és az erdélyi fejedelmek.

A kora újkori magyarországi és erdélyi mozgalmak típusait és szervezőit vizsgálva a következő nagyobb periódusokat határozhatjuk meg.

1) A 16. század (1514 és 1596 között) a paraszt- és székelyfelkelések időszaka volt, amelyet még egy alsó-magyarországi bányászfelkelés (1525-1526) színesít. Azaz ekkor a társadalom alsóbb rétegei vagy speciális csoportjai küzdöttek gazdasági és társadalmi helyzetük javításáért, a székelytömegek például elvesztett kiváltságaik visszaszerzéséért.16

FELKELÉSEK A KORA ÚJKORI MAGYARORSZÁGON ÉS ERDÉLYBEN 287

14 Ebben a szemléletben készült: Nagy László-. Bethlen Gábor a független Magyarországért. Bp.

1969.; ill. a nemzetközi tudományosságra hatva: Béla Köpeczi-. The Hungarian Wars of Independence of the Seventeenth and Eighteenth Centuries in Their European Context. In: From Hunyadi to Rákóczi. War and Society in Late Medieval and Early Modern Hungary. Ed. János M. Bak - Béla K. Király. (War and Society in Eastern Central Europe 3.) Brooklyn 1982. 445-455.

16 Az alábbiakra részletesen 1. Pálffy G.: Győztes szabadságharc i. m. 26-48.

16 Meghatározó mintapélda a téma irodalmából: Székely felkelés 1595-1596. Előzményei, lefolyása, következményei. Szerk. Benkő Samu - Demény Lajos - Vekov Károly. Bukarest 1979.